Friss zene
Egymás érdemeinek elismerése mellett "személyes okok miatt" távozott a Razorlight dobosa, Andy Burrows. A tenyérbemászó képű Johnny Borrell frontember sajnálkozott. A Sun Comes Up Againt meghallgatva kiderül: jogosan.
2010. augusztus 26.
Az éjszaka titokzatos, az éjszaka nyugalmas, az éjszaka látomásokkal teli, az éjszaka meghitt. Az I Am Kloot szerint pedig leginkább mindez egyszerre. Kis éji zene Manchesterből.
1
2010. július 19.
(V2 / BMG)A Nevem Sam Sean Penn alakította szellemi fogyatékos címszereplője a Beatles-dalok nagy rajongója, a filmzenére tehát Lennon/McCartney-szerezeményeket gyűjtöttek össze. De hogy legyen benne valami újdonság is, csupa feldolgozás formájában. Olyan előadóktól, mint Sheryl Crow, Nick Cave, Ben Harper, Eddie Vedder (Pearl Jam), a Black Crowes, Stereophonics vagy a Vines. Oasis nincs.
2002. augusztus 13.
Az, hogy a most húsz éves Eliot 'Coco' Paulina Sumner annak a Matthew Gordon Sumnernek a lánya, akit Sting néven hallhattak különböző színpadokon, lehet, hogy nem játszott fontos szerepet abban, hogy lánya a new wave felől igyekszik fogást találni a szintivezérelt electropopon.
2010. november 14.
(Mercury/Universal)
Itt a Gainsbourg-reneszánsz! - mondanám, ha a francia popsanzon vad gyermeke valaha is eltűnt volna a köztudatból. De nem tűnt el, Serge Gainsbourg mindig is a középpontban állt, bár mostanság, halálának tizedik évfordulóján kétségkívül nagyobb a felhajtás az egykori pokolfattya körül. Például itt ez a remixlemez.
2001. május 18.
(Dolores / EMI)„Barcelonából jött!” – magyarázta ki magát mindig Basil Fawlty, a Waczak Szálló tulaja, amikor inkompetens felszolgálója, a spanyol Manuel valami ordas hülyeséget csinált. „Barcelonából jöttem!” – ordítják egyként a mintegy harminctagú svéd kollektíva tagjai, de nekik felesleges magyarázkodniuk: Let Me Introduce My Friends című 2006-os bemutatkozó albumukon megismert szándékoltan gyerekes indie pop zenéjük ugyan megkomolyodott a második – immár Magyarországon is terjesztett – lemezükre, de a színvonal nem esett.
2008. november 14.
(Beggars Banquet/HMK)
Ian Astbury a világ egyik legbikább rockhangja, bizonyította ezt a Cult élén, egészen annak 1995-ös feloszlásáig. A Holy Barbarians nevű alkalmi zenekarával felvett 1996-os album után tavaly készült el első igazi szólólemeze, ám a megjelenés egészen idáig csúszott, ugyanis időközben - egy amerikai turné miatt - újjáalakult a Cult (vagyis kibékült Bill Duffy gitáros és Astbury), így az épp elkészült szólólemez mostohagyerek lett, most is csak úgy tessék-lássék adták ki, szinte minden reklám nélkül.
2000. augusztus 14.
(Polydor/Universal)
Amikor a kilencvenes évek hajnalának meghatározó angol zenekara, a manchesteri Stone Roses hosszas vergődés és több tagcsere után 1996-ban feloszlott, mindenki a fő zeneszerzőtől, John Squire gitárostól várta az értékes folytatást. Arra kevesen gondoltak volna, hogy az egykori frontember, a mamlasz Ian Brown viszi tovább a fáklyát, pedig így lett: Squire egy katasztrofális Seahorses-album után eltűnt a süllyesztőben, Brown viszont meglepően izgalmas albumokat készít - és már a harmadiknál tart.
2001. október 5.
A teremtő olykor lesújt saját teremtményére. A The Stone Roses egykori frontembere, Ian Brown már régóta nem hisz a gitár mindenhatóságában. Saját útját járja. A My Way e hosszú, kanyargós út hatodik állomása.
2
2009. október 24.
(Polydor / Universal)A Stone Roses egykori frontembere az 1998-as Unfinished Monkey Business, az 1999-es Golden Greats és a 2001-es Music Of The Spheres után szólókarrierje negyedik állomásához érkezett. Egy karizmatikus előadó újabb karizmatikus lemeze.
2004. december 20.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek