Újabb megnézett tíz résszel Miklóssal meglódul a világ, ezúttal megint lefelé, nekem úgy tűnik, valahol a magma kamránál járhat, de Géza is lejjebb adja egy szinttel. Minden gyerek szerencsétlenkedik egy sort a cselekményhalmazban...

Sorozatunkban az események hasonlóképpen besűrűsödtek, akárcsak az én életemben, de ennyit rólam. Miklós az eddigi legmélyebbre süllyed, de ebben László is segítségére van, úgy könnyű.

Másfél héttel közelebb jutottam a valósághoz, el is mondom. Miklós életveszélyes kalandját végül nem sikerült értelmesre kidolgozni, ezért inkább az írók fantáziájára bízták az egészet, olyan is lett. Zsolti is lejjebb vitte pénzszerzési tervének mércéjét, igaz, ehhez Géza teketóriázása is hozzájárult.

Megpróbáltatásaimnak közel sincs vége, de már rutinbörtönbe zártam az ezzel kapcsolatos tevékenységhalmazt, remélem, ma befejezem a hátralékomat, és végre nekiülhetek a több hetes gigabájtot foglaló archívumnak,...

A tavalyi év vége sajnos ünnepekkel kevert kórházi látogatásokkal telt, nemhogy írni, de még kedves sorozatunk évzáró részeit megnézni sem volt időm. Bár van ok búsulásra, a kimaradt részek meg vannak digitálisan rögzítve, és lassan visszarázódok a munkába is. Mondom, lassan.

Alaposan elmaradtam, fogjuk ezt rá a sertésinfluenzára, és a kommunistákra, oszt’ jónapot. A sorozatot viszont figyelemmel kísértem, csak a betűvetésre maradt elégtelen idő. Elmondhatom a cselekményt illetően, hogy adott egyaránt a jónak és a baljós felületnek is.

Bizony, ez megint két hét lett, és már nem is magyarázkodom, hiszen az ország egyik legelfoglaltabb emberével van dolgunk, tudom magam is. Majd hozzá szokok. Ráadásul ez a két hét igazából kettő és fél, de ez már metafizikus.

Egyet kihagytam, de két hét lett belőle, mert betegeskedtem. Lindát hagytam ki, a taknyot meg bent, szóval még most sem vagyok valami jól, az is lehet, hányni fogok a közepe felé. Eseményektől függetlenül, csak a diszkomfort érzés mián.

Ismét két hetet kell lekörmöljek bokros Lajos, a nem, bokros teendőim miatt, de ezúttal könnyebb dolgom lesz, ugyanis hirtelen úgy rémlik, elég sok dolgot húztak rétes módjára, amit majd én jól leírok értelmesen. Ha közben kitágulna a memóriám, iszom még egy sört, és megint minden rendben lesz. Sajnos jó Botondtól búcsúznunk kell, de a melles fruska marad, öröm az örömben. Vilmos Magdolna halálával tovább lustul, ami biológiai Guinness-rekord, de neki jól áll. Miklós hosszú hónapok óta tartó mélyrepülése eléri a magma kamrát, innen már csak felfelé haladhat. Ez persze Klaudia sikerét is jelenti. Más fontos nem is jut eszembe. Ilyen volt ez a hét, vagy ilyen van az agyam. Erről jut eszembe, ja, a Dani!

Úgy tűnik, újabb szereplővel fog bővülni a sorozat, ami már meg is történt, csak még nem merik bevallani. Közben lehet, hogy páran távoznak is, de annak meg én nem örülnék, szóval most nagyon izgulok. Gőzerővel folyik a harc az ügyvezetői székért, de még az elején vagyunk. Kamilla megbékél sorsával, de csak a kalandtúra után. Dániel majdnem megkapja, amit akar, de a gyépé keresztülhúzza számítását.