Török Feri filmje igazi nemzedéki mozi, két korszak határán tébláboló fiatalokat látunk, akik pont olyanok, mint mi voltunk. Kicsit zavartan pislognak a nagyvilágba, többnyire fogalmuk sincs a külvilág alakulásáról, de sokkal jobban izgatják is őket a saját fejükben tomboló vágyak, érzések, gondolatok. A történet főszereplője Petya, aki pár haverjával minden este a Moszkván várja a híreket, hogy hova lehet buliba lógni, hol van igazi csajos-piás nagy hepaj, vagy csak szimplán balhé, ahol kiereszthető a generációs defektekből adódó többletgőz. Amúgy Petya rendes fiú, rajongásig szeretett nagymamájával lakik, csöndes, okos, inkább háttéralkat, nem úgy, mint legjobb haverja, a nagymegmondó Kigler, aki bár sanszos, hogy bukik az érettségin, mégsem aggódik a jövője miatt. Természetesen lány is van a sztoriban; Zsófi is Petya osztálytársa, és amellett, hogy jóbarátok, a fiú igen hevesen vonzódna egyéb téren is. Az események meg csak úgy szaladnak el a bociszemű főhős mellett; a felkavaró politikai hajcihő, Nagy Imre újratemetése, demonstrációk, volánjegy biznisz, no meg a nagy érettségi botrány…
 
Amellett, hogy tökéletes zsánerfigurákat kapunk a filmből, a kor is igen pontosan lett eltalálva, az események datálhatók, a színek kellően kopottak, a miliő hatásosan lepukkant, és a csalamádés hamburger szagát már-már érezni lehet. 
A rendezés igen okos, mérsékelten provokatív, kicsit álkommersz, de nagyon szerethető. Nem mond nagyot, csak azt mutatja, ami volt, ami velünk is lett volna, ha akkor élünk, és mint korszak-nosztalgia egyszerűen zseniális.