A vihar kapujában, A hét szamuráj vagy éppen Az árnyéklovas direktora hosszú és tartalmas életút és munkásság után 1990-ben rendezte meg összegző művét. Az Álmok nyolc, lazán összefüggő epizódban mutatja be Kurosawa álmait és ugyanakkor az élet konfliktusait is, egészen különös ívet bejárva. A gyerekkor szorongásai, az ifjúkor küzdelmei vagy éppen az öregkor békés nyugalma ugyanúgy megjelenik, mint ahogy a legszélsőségesebb borzalmak: a háborús élményekből táplálkozó szörnyűségek, az elpusztított emberiség képe vagy éppen egy szörnyű atomkor. Analitikus lelkiismeret-dráma és vészjósló figyelmeztetés is egyben, amely filozófiailag is elemzi korunk ellentmondásait.
 
A bűnbeesés-megbánás témakörével kiemelten foglalkozik a rendező, de a tetteink kiszámíthatatlan következményeire is rámutat: az ember nemcsak környezetét és az őt körülvevő világot, hanem önmagát is ugyanúgy tönkreteszi. A vizualitás, a rendkívül kifejező látvány ezúttal is megjelenik, elég például csak a Van Gogh-epizódot megnézni - nem mellékesen azért is, mert a híres művészt a nagyszerű amerikai filmrendező, Martin Scorsese alakítja. A festői párhuzam azért is helytálló, mert az Álmok tulajdonképpen festményként is értelmezhető, különálló, de mégis összekapcsolódó és összegző tablóképek sorozataként. A szimbolikus látásmód és a különös mondanivaló a filmnyelvi lehetőségek maximális kihasználásával találkozik, így minden kétséget kizárva kijelenthető, hogy a Kurosawa-életmű egyik legfontosabb és maradandó értékű darabjáról van szó. Ami - ismerve a mester korábbi munkáit - több mint lenyűgöző. 

Forrás: Est.Tv Magazin