Röviden: egy zombifilmtől sosem várták el, hogy okos legyen, a lényeg az volt, hogy pár embert széttépjenek, másokat halomra lőjenek, a többi pedig a maszkmester dolga volt. Persze, ha Danny Boyle (Trainspotting, Gettómiliomos) dönt úgy, hogy rendez egy ilyen darabot, abban kell, hogy legyen valami csavar és természetesen minőség. Igaz, a történet nem sokban különbözik más, hasonló filmektől: hősünk, Jim 28 nappal azután, hogy kómába esett, a sokáig kísértő nyitó jelenetben felébred egy kórházban, és egy üres Londont talál maga körül. Illetve majdnem üres Londont, mert ahogy az árnyékok egyre hosszabbra nyúlnak, előmerészkednek azok, akiket az egyszerűség kedvéért hívjunk csak Fertőzötteknek - akik mellesleg elég gyorsak, és persze vérszomjasak. Jim szerencséjére pártfogásába veszi két másik túlélő, majd egy toronyházban megbúvó apa és lánya bővíti a csapatot, akik elhatározzák, hogy egy frissen fogott rádióadás felhívásának engedelmeskedve megkeresnek egy vidéki katonai támaszpontot. Azt nem kell ecsetelnünk, hogy az út milyen veszélyes... 
 
A végeredményt csak azzal a ténnyel illusztrálnánk, hogy Stephen King, a horror királya egy egész mozit bérelt ki, hogy megnézhesse a filmet, amely nemcsak az ijesztgetésről, hanem az emberi természetről és annak gyengeségeiről szól - és amely igazi sztárt csinált Cillian Murphyből. Ami pedig az ijesztgetést illeti, egy figyelmetlen kellékes egy mezőn hagyott egy rakás „zombihullát”, amiket egy kedves hölgy fedezett fel - aki aztán pánikrohamot kapott és kocsijával nekihajtott egy falnak, szépen összetörve magát. 

Forrás: Est.Tv Magazin