Phil Kay (billentyűsök, ének), Gary McLure (gitár), Jon Kay (dob) és Ed Hulme (basszus) eredetileg egy szimpla stúdióprojektben gondolkodott, mígnem aztán azon kapták magukat, hogy már rögzítették is debütjüket. A 2006-os Working For A Nuclear Free City után egy évvel kijött Businessmen & Ghosts egyértelmű elismerést váltott ki vájtfülű körökben. Soha véget nem érő álmokról, fantasztikus ihletettségről és a Piccadilly-n szemerkélő reggeli friss záporról szóltak a méltató sorok.

Ha kevésbé metaforikusan akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk, hogy a manchesteri négyes a The Stone Roses-gitáros pszichedelikus ábrándjait kergette bele a félig nyitott szemű dream popba, mindezt pedig párás szürke ködbe burkolt poszt-punkkal, újromantikus vágyódó melódiákkal, zakatoló, katonás krautrockkal és az univerzum hangjait befogó űrrockkal hozta közös nevezőre.

A Jojo Burger Tempest nem sokat variál az eredeti elképzelésen. A maga nemében egy majdnem-mesterművel van dolgunk, ugyanakkor persze ez hozzáállás és befogadás kérdése. A Planetárium vetítésein mindenesetre jól működne a korong. Filmzene szól. Egy űrséta filmzenéje, az űrsiklóban pedig ott a Yes és a Pink Floyd legénysége, meg az egész álmatag, cipőbámuló színtér, és persze az Air. Hangok, hangfoszlányok keringenek végtelen terekben, felerősödnek, elhalkulnak, hogy aztán krautrockos alapot kapva, lépést tartva, alakzatban masírozzanak a rideg Hold felszínen. A dupla korong egyes számú lemezén 17, a modern prog tartalmat kimerítő tétel kapott helyet. Giccses epika találkozik itt a hetvenes évek instrumentális szerzeményeivel.

A nyitó Do A Stunt akár egy fuvolamentes Jethro Tull vagy egy korai Genesis szám is lehetne, a Silent Times egy tökéletes popdal, leginkább a Teenage Fanclub modorában. Az elektronikus bizbaszokkal operáló Autoblue a Radiohead Kid A-jét juttatja eszünkbe, az Alphaville pedig egy perfekt shoegaze darab, amit ugyanígy játszhatott volna a My Bloody Valentine 1991-ben. A dupla korong kettes lemezén egy több mint félórás, lenyűgözően bonyolult, rideg elektronikával és absztrakt hiphoppal bőven átszőtt instrumentális kollázs kapott helyet.