Mondjuk némileg választ adhat az iménti kérdésre, hogy Astbury és a Boris zenekar is gyakran kollaborál más előadókkal. A The Cult kulténekese legutóbb Slash idei albumán tűnt fel, de hallatta hangját az UNKLE oldalán, Tony Iommi szólólemezén is besegített, Deborah Harry-vel duettelt, sőt dolgozott a The Doors megmaradt tagjaival, mint legális és hivatásos Morrison-imposztor. A Boris pedig zenélt már Michio Kuriharával, Keiji Haino-val, illetve a drone/doom metal szenzáció Sunn O)))-val, tehát őket sem kellett sokat győzködni.

És hogy mi sült ki ebből a - finoman szólva is - szokatlan párosításból? Természetesen szokatlan dalok, pontosabban négy új tétel, melyek közül az egyik egy The Cult szám átirata, vagyis az EP igazából három vadiúj szerzeményt hordoz. Ezek közül az első a dögös Teeth And Claws, a második a még nyersebb és keményebb hangzású We Are Witches, a harmadik pedig a visszafogott, mégis nagyívű Magickal Child. A negyedik, Rain című dal eredetije a The Cult 1985-ös Love-ján hallható, a "megboriszosított" verzióban a zenekar gitáros-énekesnője, Wata énekel, ami egészen rendhagyóvá és különös hangulatúvá teszi az ismert számot.

Az EP dalait koherens hangzás jellemzi, ugyanakkor minden dal más,  és emiatt változatos a felhozatal (bár ezt nem nehéz elérni egy ilyen kurta kiadvány esetében). Persze azonnal mondanánk, hogy ez csak ízelítő volt, afféle petting a közelgő nagylemez előtt, de egyelőre úgy tűnik, hogy a projektnek nem lesz folytatása, mivel Astbury zenekara bejelentette, hogy idén új munkával rukkol elő. Szóval az ortodox rajongók örülhetnek, egyéjszakás numeraként viszont addig is emlékezetes marad a BXI.