A The Vines, a Jet vagy épp a Wolfmother által fémjelzett ezredforduló utáni az auszi rock nem volt épp a legeredetibb, múltidézésben mindenesetre jeleskedett. A Wolfmother debütálása például simán befér az előző évtized legjobbjai közé a maga ledzeppes, progos, unikornisoktól és egyéb állatfajtáktól hangos opuszaival. A Tame Impala más úton közelít a rockhoz. Leginkább a szintetikus szerek felől, pontosabban a lizergsav-dietilamid, mozgalmi nevén az LSD szemszögéből ízlelgeti a valóságot.

Kevin Parker énekes-gitáros korábban egy Dee Dee Dums nevű bandában rockolt, illetve próbálta a blues és a jazz elemeket becsempészni a rockba. De aztán az Idő Urai úgy akarták, hogy a zenekar - tagcserék után - mint Tame Impala reinkarnálódjon. Nem véletlenül emlegettük az Idő Urait, hiszen az, amit a trió csinál, színtiszta időutazás. A Cream pontosan ezt a zenét játszotta volna, ha tisztában lett volna saját jelentőségével. A Modular Records-hoz leigazolt, többek között az MGMT-vel, a Yeasayer-rel, a Muse-zal vagy épp a Kasabiannal is együtt koncertező banda egy nagy grúvos pszichedelikus galacsint görget.

Ha a popban a dalokat szereted, csalódni fogsz, ha a zenét, akkor nem, de slágereket ne keress! A srácok a zeneelméleti órán atmoszféra-teremetésből jelesre vizsgáztak, ugyanúgy, mint a The Beatles, a Led Zeppelin, a The Mamas & The Papas, a Steppenwolf vagy a Jefferson Airplane életművéből. Merthogy a rendkívűl egységes Innerspeaker nagyjából abból áll, hogy a sokat hivatkozott bandákat kiviszik a sivatagba, és dallamaikra jammelnek egyet a The Flaming Lips-szel vagy a Queens Of The Stone Age-dzsel. De ugyanígy kihallhatók belőle a The Verve vagy a The Stone Roses elszálltabb dolgai is. Sőt olyan, mintha egy elveszett közös Hendrix-Lennon demót hallgatnánk. Szellős, átjárható, mégis zsíros a gitárhangzás, visszhangosak a dobok, a sound pedig pont olyan, mintha 1969-ben került volna fel a nyolcsávos orsósmagnó szalagjaira az Electric Lady Studio-ban.

A Tame Impala nem csinál forradalmat, csupán a régi leckét mondja fel, a hagyományos pszich-rockot igazítja a korhoz, mindezt azonban eltalált számokban teszi, olyanokban, mint a bluesos The Bold Arrow Of Time, a Desire Be, Desire Go vagy a klipes Solitude Is Bliss.