Egy gésa emlékiratai
Memoirs of a Geisha, amerikai filmdráma, 145 perc, 2005
„Az első demók még tetszettek, utána eladták magukat”, továbbá „könyvben jobb volt, a filmet felületesnek éreztem” – avagy a sznobizmus zászlóvivőinek összegyűjtött szállóigéiből olvashattak egy fejezetet a teljesség igénye nélkül.

Emlékszem, néhány éve mindenki a mű alapjául szolgáló regényt olvasta a tömegközlekedési eszközökön, ugyanakkor az olvasótábor egy jelentős hányada elsütötte a bevezetőben taglalt, ide vonatkozó mondatot. Mivel sem a könyvhöz, sem a filmhez nem volt szerencsém, a mai nap alkalmas lehet rá, hogy legalább félig hozzá tudjak szólni a hasonszőrű eszmefuttatásokhoz. 

1929-et írunk. A kilencéves Chiyot egy szegény halászfaluból eladják szülei egy kyotoi gésa-háznak. A kislány kegyetlen bánásmódban részesül a ház tulajdonosai és a főgésa Hatsumomo révén. Akaraterejét azonban nem sikerül megtörniük, s miután Hatsumomo riválisa, Mameha a szárnyai alá veszi, Chiyoból Sayuri néven legendás gésa válik. Megtanul minden művészi és társadalmi fogást, ami ahhoz szükséges, hogy érvényesülni tudjon abban a világban, ahol ezentúl mozognia kell: a gazdagok, kiváltságosok és politikai csatározások világában. 

kirsch
2010.07.30