Annak idején ott tartottunk, hogy a kutyák és a macskák már kutya-, illetve macskaöltők óta hadban állnak, és mivel a legtöbben a kutyákat kedveljük jobban, természetesen nekik drukkoltunk, noha alapjáratban a hideg is kiráz az olyan filmektől, ahol az állatok beszélnek. A dolgok azonban szeretnek megváltozni, unatkoznánk is, ha nem így lenne, és az történik, hogy egy nagyon rusnya macska – fajta szerint ez egy szfinx, avagy kanadai szőrtelen macska –, aki, vagy ami annak idején a macsek-titkosszolgálatnak dolgozott, úgy dönt, hogy elege van a tökölésből, és leigázza a világot, móresre tanítva mind a kutyákat, mind saját fajtársait.

Logikus következményként, illetve az „ellenséged ellensége tulajdonképpen nem is olyan rossz arc, ha jobban belegondolok” elv alapján az ebek és a cicák – hopp, kikerültük a szóismétlést! – összefognak, sőt egynéhány nem túl okos madár is a segítségükre siet, amiből aztán rengeteg poén sül ki, ahogy abból is, hogy alapvetően mégiscsak házi kedvencekről van szó, amelyeknek muszáj ugraniuk ütődött gazdájuk szavára. Mivel Kitty, a csupasz gaz macska pár egeret leszámítva gyakorlatilag mindenkivel megküzd, ráadásul roppant ronda, tehát senki sem szereti, mi fejet hajtunk előtte, és gonosz vagy sem, neki szurkolunk.