Jelentem, Denzel a jobb. A világvége remek téma, meg lehet közelíteni horrorosan, ufós, zombis vagy katonás verzióban, de drámát és vígjátékot, sőt akár westernt is lehet belőle csinálni, ahogy azt a Hughes testvérek tették most. A kiindulópont a szokásos: a civilizáció oda, csak káosz és erőszak mindenütt, az égető napfény miatt eljött a klassz napszemüvegek kora, na és van egy magányos hős, aki keveset beszél, de velőset, a keze gyors, és bazi nagy a pengéje. Továbbá van egy könyve, amit szeret olvasgatni és idézgetni, és korántsem spoiler, ha eláruljuk, hogy a Bibliáról van szó, amire másnak is fáj a foga.

A rég, de mindig szívesen látott Gary Oldman az irigy illető, aki e lepusztult kisváros mindenható urát alakítja, és akinek a megszállottságán és számos csatlósán kívül van egy vak szeretője, annak pedig egy önfejű lánya. Tessék szépen összeadni a western és a posztapokaliptikus műfaj legnagyobb kliséit és ezt a három szereplőt, és már majdnem megvan minden. Az Éli könyve ugyanis sok szempontból kiszámítható, de meglepő is egyben. A vallásos köntös ellenére izgalmas és helyenként gyönyörűen felvett akciófilmről van szó, a kissé elhízott, néhol őszülő Denzel Washington pedig újra formában van, és az egész filmet elviszi a vállán.