És ha ezen túlléptünk is, akkor is itt van a gyász, „Testvérünk voltál, és lettél apánk” – ahogy egy magyar dalszövegíró írta egy másik magyar dalszövegíróra. A DVD-n ugyanis Orszáczky egyik utolsó magyarországi koncertje látható, és közben is elkerülhetetlenül eszünkbe jut néha, hogy vajon az énekesnő, Tina Harrod arcán látható feszültség a zenének szóló összpontosítás-e, vagy aggódás a férjéért, aki akkor már nyilván… 

Még egyet kell lépnünk, ahhoz az egyszerű élvezethez, hogy lássuk, halljuk, amint három ember a felvétel (és a zene mindenkori) jelenidejében kézbe veszi a hangszereket, bekapcsolja, föltekeri, amit kell, összenéznek, majd elkezdenek játszani. Később majd jönnek a többiek is, de jó így az elején látni azt a magot, ami köré majd szerveződnek a dolgok. A koncertet Jackie állandó ritmusszekciójával, Hamish Stuart dobossal és David Symes basszusgitárossal hármasban kezdi, rögtön megteremtve azt a bensőséges klubhangulatot, amelyben a dzsessz teljes szabadságával tud mozogni a zenekar. Ő maga pikoló basszuson játszik – finoman effektezett négyhúros, nagyjából csellóhangolású jószágon – akkordokat, dallamot, improvizációkat, a gitár hagyományos szerepét betöltve, de a ritmusalappal szervesebb egységben, olyan telt, kerek, de csengő hangon, amiről sok dzsesszgitáros álmodik. 

Hamarosan csatlakozik felesége, a már említett Tina Harrod énekesnő, valamint három fiatal magyar muzsikus, Premecz Mátyás Hammond orgonán, Jász András szaxofononon és Barbinek Gábor harsonán. Ezzel persze a rögzített struktúrák erősödnek, de marad elég tér az improvizációra is. Játékukon nem érződik, hogy ez alkalmi társulás – egységes íze, hangulata marad a koncertnek. Volt szó a fociról, hát a zene is csapatjáték, ahol az összjáték a lényeg, és kell, hogy a csapatnak irányítója legyen. Nemcsak azt csodálhatjuk meg, ahogy Jackie énekel, szólózik, kísér, hanem azt is, ahogy ezt a gyönyörűen egymásra figyelő pár embert vezeti. Meg persze beszélget a közönséggel. És nagyjából ennyi, a zenekar szépen bemelegszik, és a második felére még az is élvezni fogja, akinek ez a dzsesszből, bluesból, funkyból összeépülő, de szívből jövő zene eleinte kicsit idegen volt. 

QQQQQ 

EXTRÁK 

Itt Orszáczky életrajzának rövid összefoglalásán kívül két interjút láthatunk. Az egyik vele készült az A38 hajón, 8 percnyi hosszúságú – ez önmagában is élmény. A másikat ausztrál zenésztársaival (a fent említettekkel, továbbá James Greenings pozanossal), valamint a Syrius-fuvolista Ráduly Mihállyal készült beszélgetésekből vágták össze 35 percben – ez leginkább arról szól, milyen volt Jackie, milyen volt vele zenélni, élni, a tanítványának lenni. A bevezetőben említett nehézségek ellenére tiszta, szeretetteljes képet kapunk róla, amibe semmi fölösleges nem keveredik. Tényleg így érdemes emlékezni rá, egy tehetséges, tiszta és következetes ürgére, aki megcsinálta a lemezeit, a zenekarait, és ezeken keresztül hatott az őt körülvevő emberek életére. Nem lett világsztár? Kit érdekel?  

QQQQ 

2008  Hossz: 122 perc  Kiadó: A38 Kht.  Hang: angol/magyar sztereo  Felirat: magyar, angol