Még csak azt is alig lehet mondani, hogy punk-rock, mert sokhelyütt teljesen eltűntek az amerikai punk gyökerei. Mark Hoppus basszista-énekes valószínűleg irigykedésében összekapta magát, hogy utolérje két társát, a gitáros-énekes Tom DeLonge és a dobos Travis Barker által összehozott 2002-es Box Car Racer mellékprojekt ugyanis jobb lemezt csinált, mint az anyazenekar bármikor is. Legalábbis eddig, hiszen Blink 182 teljesen egyenrangú szerzői munkával készített cím nélküli korongja ezúttal is (akárcsak a poptörténetben oly sokszor) új kezdetet jelent. Ami az igazi jó hír, az az, hogy ugrásszerűen jobbak lettek a dalok. Így a Blink 182 egy csapásra a mezőny egyik legjobbjává vált. Feltűnő a brit gitárzenekarok hatása (Muse, Placebo), de az informatív borítófüzetből az is kiderül, hogy mostanság a Cure is komoly hatást gyakorol a fiúkra – olyannyira, hogy sikerült Robert Smith-t rávenni egy vendégszereplésre (és közös dalírásra!) a pulzáló ritmusú
All Of Thisben. Zongora, egyéb billentyűsök, továbbá vonósok a nem is ritka színesítő elemek, a számok majd felében a középtempó a jellemző, de a lendületes attakok (
Stockholm Syndrome, Easy Target) is kifejezetten élvezetesek, ráadásul most ismét slágergyáros formában vannak, nagyon fülbemászóak a dallamok (
Feeling This, Obvious, Asthenia). Az olyan akusztikus hangszerelésű dalokban, mint az
I Miss You, a csak összekötőnek szánt gépalapú
The Fallen Interlude-ban, vagy az epikus zárószámban, az
I`m Lost Without You-ban (melyet azért még követ egy bónusz koncertdal is) már-már gyanúsan jók.
8/10