A
Mr Bobby érdekessége, hogy egyszer már megjelent kislemezen, még valamikor 1999 elején: az első Manu Chao-album, a
Clandestino második maxiján ugyanis a
Bongo Bong és a
Je ne t'aime plus című (s)ikerdaloknak volt egy harmadik testvére is, ugyanarra az egyhangos gitártémára -
pinnng! - felfűzve, ugyanabban a reggae ritmusban, plusz két és fél percben. Ott ugyan még csak a legvégére jutott a címszereplőhöz könyörgő refrénből, és a megszólítás akkor még "
hé, miszter Marley" volt. Aztán mikor a második szólóalbumát rakta össze, Manu úgy gondolta, ráteszi arra is, hallja az is, akihez nem jutott el a maxi, végül is jó kis dal az, meg jó lesz emlékeztetőnek, visszacsatolásnak az első album legjellegzetesebb pillanatához -
pinnng! A
Mr Bobby ekkor már hosszabb és kidolgozottabb volt, fúvósmotívummal, több ismétléssel, több refrénnel, és a megszólítás már
Bobby Marley volt: "
hé, Bobby Marley / énekelj nekem valami jót / megőrül ez a világ / vészhelyzet van!" (Az efféle újrahasznosítás Manunál nem szokatlan, hiszen például a
Bongo Bong is egy régi Mano Negra-album, az 1991-es
King Of Bongo címadó dalának átirata volt.)Aztán úgy alakult, hogy a
Mr. Bobby ismét kislemezre került, ezúttal fődalként. De, hogy valami újat is adjon rajongóinak, a maxira Manu készített további két új verziót a számból: a
Wyskyfacile alcíműt egyetlen akusztikus gitár kíséri csak, a
Politik Kills alcímű változat pedig tempósabb, zenekaribb és jamaikaibb hangzású, halljuk benne vokálozni és raggázni Manu együttesének raszta MC-jét, a
pinnng!-et viszont már csak ritkán és halkan, aztán az utolsó percben Manu egy mondókát kezd skandálni a maga kölyökhangján arról, hogy "
politika = erőszak". Hiába na, Bob Marley vére.
(Ja még annyi, hogy a
Mr Bobby a napokban megjelenő koncertlemezen megint más struktúrában szól: például gitárszóló is van benne és a végére gyors ska lesz belőle.)
10/10