(Virgin/EMI)
A Franciaországban 2001. június 5-én, nálunk 13-án megjelenő
Proxima Estacion: Esperanza című új Manu Chao-album beköszönő kislemezéül a
Me gustas tu és
La Primavera című dalokat választották, melyek ugyanúgy testvérdarabok az új anyagon, mint a
Bongo Bong és a
Je ne t'aime plus volt az előzőn. Csakhogy...
... itt az a csavar, hogy míg az albumon a
La Primavera megy át a Manu szívének kedves dolgokat (tenger, motorbicikli, marihuána, éjszaka, gitár, reggae stb.) leltározó
Me gustas tuba, addig a maxin fordítva van. A dolog azonban így is működik. Ez a két dal Franciaországban egyébként már tavaly hozzáférhető volt, a
La Primaverát például a legnépszerűbb francia zenei-kulturális hetilapnak számító Les Inrockuptibles is rátette egy - újsághoz mellékelt - válogatás-CD-re, én meg már egy éve lusta vagyok kicserélni az üzenetrögzítőmön a "
Hány óra van, szívem? Hány óra van Angliában? Hány óra van Gibraltárban?" szövegű dalrészletet.
A korábbi Manu Chao-maxikon mindig volt egy-egy dalkuriózum (a
Clandestino maxin például a címadó dal gyorsított remixe, a
Bongo Bongon a
Mr Bobby korai veziója és a
Welcome To Tijuana spanyol változata), most azonban nincs ilyen: a maxit - akárcsak az új albumot - az
Infinita Tristeza zárja, ami azért került oda, mert az is a
La Primavera zenei alapjaira épül.
Szóval semmi plusz, de már arra a néhány napra is megéri, míg ideér az album. Meg a borító miatt is.
10/10
www.manuchao.net