- A napokban kerül bemutatásra a legújabb darabotok a Voks. Mesélsz róla egy kicsit?
 
- Rosszul érzem magam Magyarországon, miközben minden ide köt. Nem szeretnék elmenni. Amikor kézen állok, minden pillanatban ébernek kell lennem, hol az ujjaim begyét, hol a tenyerem tövét kell a talajba mélyesztenem – a legkisebb kilengésre azonnal reagálnom kell, különben ha egy ponton túl dőlök, onnan már nem tudom visszabillenteni az egyensúlyomat. Ez a pont érdekel a társadalmi folyamatokban. A második világháborúba sodródás folyamatát vettük példaként. Olyan helyzetbe hozzuk a nézőt, melyben szavaznia kell minden pillanatban, hogy mivel szeretné tölteni az idejét. Mit akar, illetve mit nem akar látni/hallani. Nekem ez a dilemma ma napi szintű probléma. 
 
- A darab leírásában felteszitek a kérdést, hogy: mit tehetünk, mit kell tennünk, ha addigi társadalmi életünk evidenciái, keretfeltételei egyszer csak megdőlnek. Te mit tennél? 
 
- Csinálnék egy olyan darabot, mint a Voks. Vagy lehetőleg egy még jobbat. 
 
- A kollektív döntés és egyéni felelősség témáját az új bemutató interaktív technikai megoldás segítségével dolgozza fel – a nézők közreműködésével. Mit jelent ez pontosan, a nézők irányítják majd a történéseket? Lehet így két egyforma előadás? 
 
- Korai Zsolt médiaművész – akivel együttműködtünk már a Magyar Filmszemlén díjazott Árnyékfilm című kísérleti rövidfilmünkben, a Trafóban műsoron levő Nincs ott semmiben és Az élet értelme című előadásunk technikai megvalósításában is – segítségével találtuk ki azt az interaktív technológiát, amely által a néző lesz az előadás igazi rendezője. Mindenki kezébe kap egy kapcsolót – a többség dönti el, mi történjen a színpadon. Biztosan nem lesz két ugyanolyan este. 
 
- A Tünet Együttes idén lesz tíz éves. Milyennek látod az elmúlt tíz évet, hogyan értékelnéd összességében? 
 
- Mit lehetne pár sorban közhelyeken túl mondani? Hogy létrehoztunk húsz produkciót, tizenhárom országban megfordultunk, tapsoltak minket állva hosszú perceken keresztül rangos külföldi fesztiválokon (is), és hogy buktunk olyat, amikor a Trafó közönségének fele botrányt kiáltva kisétált, és ránk csapta az ajtót (PROPAGANDA! című előadásunk külföldi vendégrendezőkkel)? Meg tudom mondani, melyik előadásunk volt jobb? Mondjam a sok bel- és külföldi díjat (szám szerint tizenhármat), vagy hogy milyen érzés, amikor rengeteg készüléssel, szervezéssel, pénz- és energiabefektetéssel megérkezel egy vidéki játszóhelyre, ahol 13-an ülnek a nézőtéren? Vagy álljanak itt a számok (a szakmai kuratórium által megítélt működési támogatásunk 2002 és 2011 között): 0,1 millió, 2 millió, 3 millió, 4 millió, 8 millió, 12 millió, 24 millió, 31 millió (zárolás után ennek csak a kétharmadát, azaz körülbelül 20,5 millió forintot kaptunk meg), 18 millió. Az utóbbi évben a Tünet Stúdió éves körülbelül 6 milliós fenntartása is ránk hárul. Mit jelent végigmenni ezen? Föl és le? Nagyon sokat dolgoztunk, hol hittel, hol kényszeresen, a semmiből jöttünk, igazi csapat lettünk, erőnk volt, azután elmúlt, azután lett másfajta, változunk. És jelen pillanatban a teljes bizonytalanságban létezünk. (Egyébként már másfél éve.) 
 
- Azt olvastam, hogy 2012-ben a tíz éves Tünet Együttes a régi alkotótársak mellett egy új, fiatal táncos csapattal, egy erre az alkalomra, sokoldalú zenészekből összeállt zenekarral, illetve történészekkel, pszichológussal dolgozik együtt. Kik ők és miért pont ők? Miért „bővült" a csapat? 
 
- Minden produkcióra szoktunk új embereket hívni. A Voksban szerettem volna újra a mozgást előtérbe helyezni, ezért 2011 nyarán válogatást rendeztünk. Ennek során találtuk meg az előadás fiatal táncosait, az Izraelből Salzburgon keresztül érkezett Ayelet Yekutielt, Bordás Emilt és Egyed Beát. Furulyás Dóra a Tünet Együttes felfedezettje, fiatal ösztöndíjasa volt már két éve, csakhogy közben Dóri szült, így elengedtük egy évre, most ő is benne van az új előadásban. Szász Dániel pedig a társulat egyik alapító tagja. Ők öten alkotják a táncos csapatot. Márkos Albert szinte állandó zeneszerzője a Tünet-előadásoknak – szerettem volna ezúttal Berci komolyzenei képzettségét, kortárs zeneszerzői oldalát jobban előtérbe helyezni egy klasszikusabbnak mondható felállásban (három vonós, egy ütős, egy zongorista). Az előadás végén Penderecki emblematikus műve hangzik el, a Gyászzene a Hirosima áldozatainak emlékére. A darab szövegének összeállításában a Tünet névadójával és állandó dramaturgjával, Peer Krisztiánnal dolgoztam együtt. A forrásszövegek felkutatásában Gáti István segített, és több történésszel konzultáltunk a munka során. A szövegeket Bánki Gergő és Kertész Péter tolmácsolásában hallhatjuk majd. 
 
- Köztudott, hogy nálatok a csapat minden tagja kreatív alkotótársként vesz részt a munkafolyamatban. Mennyiben könnyíti vagy éppen nehezíti a munkátokat az ilyesfajta szoros együttműködés? 
 
- Ez egy választott, vagy épp a személyiségem által determinált alkotói út, ehhez keresem a társakat. Nem könnyű, de sehogy máshogy sem könnyű. Itt figyelni kell egymásra, figyelembe kell venni a másikat – ez sokszor fárasztó, sokszor meg nagyon inspiráló. Tanulni kell ezt a fajta együttgondolkodást – amikor új emberekkel dolgozunk, mindig újra rájövünk erre, miközben nagyon frissítő és kihívásokkal teli behívni mindig újakat az alkotófolyamatokba. 
 
- Mit várhatunk tőletek a 2012-es évben, mivel készültök, milyen tervek vannak erre az évre? 
 
- Tavasz végén, nyár elején forgatjuk második kísérleti táncfilmünket, a Gyászfilmet – többek között Hajduk Károly, Fullajtár Andrea, Szász Dániel, Góbi Rita, Elek Ferenc, Rezes Judit közreműködésével, az operatőr Pohárnok Gergő lesz. A Voks bemutatója után ennek előkészítésébe fogunk bele, miközben repertoár darabjainkkal több vidéki, külföldi meghívásnak teszünk eleget a folyamatos Budapesti jelenlét mellett. Nyáron Prágába hívnak műhelymunkát vezetni. 2009 vége óta működik középiskolai beavató programunk, amellyel 800-900 diákot kerestünk fel az elmúlt két évben. Ennek idén alakítjuk ki a második lépcsőjét, amely már elmélyültebb munkára ad lehetőséget az érdeklődő diákokkal. Nyáron egy számukra szervezett alkotótáborral szeretnénk zárni az évadot. Részben közönségünk összefogásának, részben a társulat erőn felüli beruházásának köszönhetően még mindig működik a Tünet Stúdió, amely amellett, hogy otthonunk és próbahelyünk, kedvezményes próbalehetőséget kínál a független szférában dolgozó alkotóknak és társulatoknak. Emellett helyet ad a rezidencia programunknak is, amelynek keretében külföldi művészek költöznek be a stúdióba hosszabb-rövidebb időre alkotni. A Tünet Stúdió fenntartása elengedhetetlen feltétele annak, hogy társulatként működni, dolgozni tudjunk. Hogy ősszel még lesz-e Tünet Együttes, készülhetünk-e új bemutatóra – ez annak a kérdése, hogy miként és mikor dönt a kormányzat arról, hogy kiír-e, illetve milyen pénzügyi keretszámokkal a független tánc- és színházi terület 2012-es működésének biztosítására pályázatot. Ugyanis arról, hogy január 1-je óta miből élünk, és mire számíthatunk, semmit nem tudunk.