Az első Mission: Impossible hamar műfaja klasszikusává vált, ezért borítékolható volt néhány folytatás, a John Woo által jegyzett második rész azonban elmaradt elődje színvonalától, leginkább a lassításai miatt maradt meg emlékezetünkben, a harmadik darab pedig... ööö... na, az meg egyáltalán nem maradt meg az emlékezetünkben.
 
Most egy olyan rendező pofozta helyre a széria renoméját, aki korábban a Pixar számára rendezett animációs filmeket (L'ecsó, A hihetetlen család). Az ő játékossága és képi kreativitása egy remek mozit eredményezett kiváló akciójelenetekkel, és a zene is jól sikerült. Az első két mozi score-ját jegyző Danny Elfman és Hans Zimmer is jó munkát végzett, a minőségen pedig a harmadik film zeneszerzője, Michael Giacchino sem rontott, aki ráadásul a Pixar afféle házi komponistája, szóval jó cimborája Brad Birdnek - ez már a harmadik közös munkájuk.
 
Az utazás egy rohadt jó hegedűs témával indul, amit simán el tudnánk képzelni egy rockzenekar koncertintrójaként is. A Give Her My Budapest (mert a sztori a fővárosunkból startol, ugye) után máris előhúzzák a Lalo Schifrin által jegyzett ismert főtémát, ami minden idők egyik legismertebb filmzenei dallamává vált az évek során, és persze többször előbukkan, például a Hendrick's Manifesto-ban is. A tételek remekül visszaadják a városok hangulatát, a Dubaiban játszódó jelenetek alatt például arabos ihletésű motívumokat hallhatunk, Giacchino tehát ismét kreatív, játékos munkát tett le az asztalra, ugyanakkor a tételek picit sem komolytalanok - néhány téma a film megtekintése nélkül is a székhez szegez minket. A szép lírai befejezés pedig csak hab a tortán.