A dunaújvárosi zenekar a kétezres évek elején egy demóval állított be a Gödörbe, aztán lejátszottak pár koncertet, és némi idő elteltével már a radiocafén meg az MR2-n találták magukat, ahol éjjel-nappal ment Az utolsó lemezlovag című számuk. Azóta körbekoncertezték az országot, megfordultak többek között a Szigeten és az EFOTT-on is. A Hegyi Áron és Fürge (Jakab Péter) vezette zenekar először 2003-ban, szerzői kiadásban jelentetett meg nagylemezt (Kóser Reggae), majd három évvel később a Hunniánál jött ki az első kiadós, cím nélküli korong. 2009-ben pedig már új, módosított irányvonallal érkezett az igazán exkluzív borítóba csomagolt, sötétebb Holy Shit. A balladás, bluesos, jazzes, kuplés (és olykor hiphopos) darabok instant hatást váltottak ki. A következő nagylemez megjelenéséig pedig itt van ez a "jazzhiphopos", "hiphopjazzes" jelzőktől a lehető legtávolabb álló nyolcszámos mű.

Az igazat megvallva a Jazzékiel ezúttal mindenféle hagyományos műfajtól messze repült. A muzsikusok inkább egy sor néhány hangból felépülő, aprólékos ecsetkezeléssel festett, áttetsző, impresszionista felvételt fűztek össze. Ének helyett énekbeszéd, dallamok helyett hangulat, struktúrák helyett gyöngysorként szétguruló jégkristályok. Tél van, de nem kandalló mellett ücsörgős, családias, ablaküvegre párát fújó tél, inkább bezárt, rideg és magányos, ami már csak azért is különleges, mert meleg tónusú akusztikus hangszerekkel, zongorával, harmonával, gitárral, hegedűvel, csellóval, basszushangokkal és dobzörejekkel érik el mindezt.

A számok címei is balladisztikus homályt, sötétséget sugallnak: Ismeretlen Lotti halotti portréja, Félszemű Kitty, Mérgetnyelt Oberheim. Persze ezt vehetjük elemi gúnynak, cinizmusnak, kikacsintásnak is. A balladás szövegek a címekhez igazodva ugyanígy baljósak: "Így lett szegény Lotti szűkszavú pataknak címkétlen halottja" (Ismeretlen Lotti halotti portréja), vagy: "Szaladjunk el, de az alvó rémet kopogjuk fel" (Mérgetnyelt Oberheim), "Édesapám! Édesapám! Fenn lógok a házad falán!" (Jézuska). A témák között még a halál is felbukkan (Kövér fiú). Mintha Edgar Allan Poe kívánna nekünk boldog karácsonyt.

A Jazzékiel meséiben tél van és csend és hó és halál.