A 2008-ban alakult pápai banda pár év alatt bejárta azt az utat, amire másoknak több évtized is kevés. A helyi pubokat kinőve koncerteztek már az EFOTT-on ugyanúgy, mint a kapolcsi Művészetek Völgyében, de többször felléptek a fővárosban is, hogy aztán tavaly elnyerjék az Év Felsőoktatási Zenekara címet, és ezzel megnyíljon az út a debütáló korong elkészítése előtt.

Szili Balázs (ének, gitár), Németh Zoltán (basszus) és Hoffmann Gergő (dob) autentikus rockabillyt szállít, olyat, amilyenre anno egész Amerika tekerte a csípőjét. A fekete rhythm & blues és a fehér country & western vadházasságából született, ugyanakkor számos egyéb hatást is ötvöző stílus Elvis Presley nevével forrt össze. James Dean korában a rockabilly egyet jelentett a lázadással, a szexuális szabadsággal, amelyet a Memphisi Sun Records főnöke, Sam Phillips aztán világraszóló exportcikké tett.

A Magic Cats Rockabilly Trio egészen jól hozza a kötelező köröket. Lendületes rockabilly, jungle-rockabilly műsort adnak, csattognak a basszushúrok, zeng a cin, kopog a pergő, tép a gitár. A Wild, Wild, Wild két perc körüli rohamai meglepetést ugyan nem okoznak, de a zsánernek megfelelő paneleket korrektül kopizzák be. A trió persze koncerten működik igazán. Ami tény: a hangzás lehetne koszosabb, garázsosabb, zsigeribb, akkor talán még autentikusabb lenne, hiszen a tradíció tisztelete, az izmos-mániákus megszólalás ebben a közegben a legfontosabb elvárás.
 
Mindezekkel együtt ha már nekünk nem lehet Johnny Cash-ünk vagy épp Carl Perkins-ünk, örüljünk, hogy van néhány tehetséges fiatal srác, akik tudják, mitől döglik a légy.