Elsősorban is azért nem, mert a Funny Looking Angels nem jó. És nem azért, mert az nme.com 1 árva pontot volt képes adni rá. Ettől még csalhatott volna az ítész ítélőképessége, de nem. Ez itt egy giccs. Egy gondosan a fogyasztói elvárásokhoz igazított giccs, aminek nyilván nagyon örültek az elmúlt évtized indie-postpunk bummján felnövők, rajtuk kívül viszont senki. Az album legalább annyira megüli a gyomrot, mint a három napon át tömött diós-mákos-gesztenyés bejgli, és az annak leöblítéséhez elfogyasztott ipari mennyiségű, száz százalék cukortartalmú karácsonyi puncs. További émelyítő tényező, hogy a Funny Looking Angels leginkább úgy hangzik, mintha egy súlyosan családbarát Chris Martin játszott volna fel minden hangot gyermekei ünnepi szórakoztatására. Pedig ő itt nem is szerepel.

Az elkövetők a Razorlight egykori és a We Are Scientists jelenlegi dobosa, a szólóban az I Am Arrows projektet jegyző Andy Burrows és az Editors frontembere, Tom Smith. Egyszerűen érthetetlen, hogy e két tehetséges muzsikus hogyan hozhatott össze egy ennyire ötlettelen, toposzokra, panelekre épülő albumot, amelynek a legszimpatikusabb húzása, hogy legalább harangok és száncsengők nem zengnek benne. Főként zongorára, akusztikus hangszerparkra és vonósokra komponált, himnikus, epikus, hatalmas gesztusokkal operáló, mindenkit szeretni igyekvő balladák sorakoznak, amelyek közül - úgy ahogy - mindössze az alig ismert Delta nevű birminghami együttestől feldolgozott mandolin- és rezeságyra ültetett, behízelgő címadó méltó az említésre.

Ugyanakkor sajnos többségben vannak a rém kellemetlen pillanatok, így a nyolcvanas éves egyik emblematikus dala, Black Wonderful Life-ja olyan pátoszt kapott, amely talán még az éjféli misén sem tapasztalható, míg a szintipop egykori hőse, a Yazoo Only You-ja leginkább csak rossz. Tolerálható próbálkozás a The Longpigs akusztikus, visszhangos zongorás, lassan terebélyesedő On And Onja vagy épp a Temze partján forgatott ünnepi videoklippel megkínált saját szerzemény, a When The Thames Froze. Ami viszont egyszerűen szentségtörés, hogy a This Ain't New Jersey egy az egyben nyúlja az R.E.M. Nightswimmingjének zongoratémáját, miközben Tom Smith Bono-val és Chris Martinnal keringőzik a karácsonyfa körül.

A Funny Looking Angelst tudjuk be egy a szezonalitás okozta bakinak, és ne tegyük a fa alá, esetleg csak akkor, ha már kidobtuk azt a kuka mellé.