Két éve a Sherlock Holmes mindenkit meghódított, ezért nem volt kétséges, hogy hamarosan itt a folytatás. A második rész apropóján Robert Downey Jr. és alkotótársai meséltek a nagy mű létrejöttéről egy sajtótájékoztató keretében.
- Robert, már egyre jobban ismeri ezt a karaktert. Van lehetősége Sherlock Holmesként improvizálnia a forgatáson?
Robert Downey Jr.: Szerintem az jelenti az igazi kihívást, hogy úgy adjunk elő egy jól megírt jelenetet, mintha az improvizáció volna. És persze mindig elő kell jöjjenek azok az ötletek, amik egy szobában próbálva egyszerűen nem jöhetnek elő, mert ott még nem rendelkezünk azokkal a jelmezekkel és kellékekkel, amik ehhez szükségesek.
- A film elsősorban a Holmes és Watson közti barátságról szól. Volt már példa ilyen meghitt barátságra, mondhatni „bromance”-re valamelyikük életében?
R. D. Jr.: Igen, azt hiszem Jude-dal például elég közel kerültünk egymáshoz. Guy és én pedig olyanok vagyunk egymásnak, mintha testvérek lennénk, ami igazán érdekessé teszi a dolgokat. Érti mire gondolok?
Jared Harris: Amikor először találkoztam a srácokkal, éppen egy nagyon furcsa játékot játszottak. Álltak egymással szemben és apró rúgásokat eszközöltek egymáson. Mindannyian jártasak a harcművészetekben. Az veszített, aki először próbált meg kitérni. Olyan volt, mint az orosz rulett karatés változata (nevet).
- Nagyon nehéz úgy egyensúlyozni egy ilyen ismert karakterrel, hogy hű maradjon az eredeti figurához, ugyanakkor meg is tudja újítani?
R. D. Jr.: Amikor Holmest játszom, mindig azon vagyok, hogy a fejemben tartsam Doyle eredetijét, mivel ahogy egyre jobban ismerem, egyre jobban tisztelem is a fickót. Ha a lényeget nem felejtem el, a többi már megy magától. A figurádra és a jelenetedre kell koncentrálnod, valamint arra, hogy mire van szükség ahhoz, hogy ez az egész jó legyen. Például hagynod kell azoknak is valamit, akik a filmzenét írják, ezért nem jártathatod folyton a szádat.
Noomi Rapace: Fantasztikus volt, ahogy Susan, Lionel és Joel a kezükben tartották és figyelemmel kísérték a folyamatokat. Amikor mi egy kicsit elszálltunk, és be akartuk vetni a nagy ötleteinket, ők voltak azok, akik mindig vissza tudtak terelni minket a helyes vágányra.
Robert Downey Jr.: Azért néha haboztak is (nevet). Ez egy igazi demokrácia volt a szó legmélyebb, legfrusztrálóbb és legkielégítőbb értelmében.
- Mr. Silver, ön az élete során rengeteg különféle franchise-ban vett már részt. Hová helyezné a Sherlock Holmest az életművében?
Joel Silver: Rajongója vagyok a fikciós sorozatoknak, ezért is volt a filmjeim között annyi franchise. De az is igaz, hogy az összes ilyen mozimnál a kezdetekkor – a Mátrixot is beleértve – egyáltalán nem gondoltunk folytatásra. Ezek a sztorik csak jó ötletnek tűntek, és csak a sikerük láttán gondolkodtunk el azon, hogyan tudnánk folytatni őket. A Sherlock Holmesnál adta magát, hogy folytatásokban gondolkodjunk. Nézzék csak meg a Bond-filmeket, melyekből már a huszonharmadik készül. Ezt nem lesz könnyű behozni, de talán egyszer lesz majd egy Sherlock 23 is… Úgy hiszem, ez a figura igazi túlélő, aki soha nem megy ki a divatból.
- Noomi, milyen volt újoncként bekapcsolódni egy ilyen sikeres franchise-ba?
Noomi Rapace: Az összes korábbi filmemnél nagyon mélyen beleástam magam a karakterbe már jóval a forgatás előtt, és mire eljutottunk odáig, már rengeteget tudtam róluk. Felkészültem az esetleges fizikai változásra is, ha netán szükség volna rá. Most azonban mindössze hat-hét héttel a forgatás előtt találkoztam először Susannal és Roberttel, és ez csak egy igazán gyors találka volt LA-ben. A Sherlock Holmesról konkrétan nem is beszéltünk, csak a filmekről és az álmokról dumáltunk. Robert megkérdezte tőlem, hogy „milyen mozikban szeretnél szerepelni?” és „hogyan szeretnél dolgozni?”… Nagyon intenzív beszélgetés volt. Rögtön utána fel is hívtam a menedzseremet, hogy ezek ketten elképesztők, és mindenképp szeretnék velük együtt dolgozni. Ezután mentem csak Londonba, hogy Guy Ritchie-vel találkozzak. Egy órán át beszélgettünk. Még ekkor sem voltak elvárásaim, de tudtam, hogy nagyon szeretnék együtt dolgozni ezekkel a fickókkal. Kb. egy-másfél héttel később értesítettek, hogy megkaptam a szerepet, és három hétre rá már ott dolgoztam a kamerák előtt. Igazi beugrás volt. Nagyon ideges voltam előtte, hiszen ez volt az első angol nyelvű munkám. Előtte vagy három éven át nem is beszéltem angolul. Mindenki nagyon nyitott volt az ötleteimre, egyike lehettem a fiúknak (nevet), már ha lehet ezt így mondani…
Érdekességek a filmről:
A Sherlock Holmes második része az első hétvégén 40 millió dollárt hozott az amerikai mozipénztáraknál. Ez húszmilliós visszaesés az első részhez képest, de még így is bőven megnyerte a nyitó hétvégét.
Moriarty szerepére Daniel Day-Lewis, Gary Oldman, Sean Penn és Javier Bardem is esélyes volt, mielőtt Jarred Harris kapta volna a szerepet.
Robert Downey Jr.: Szerintem az jelenti az igazi kihívást, hogy úgy adjunk elő egy jól megírt jelenetet, mintha az improvizáció volna. És persze mindig elő kell jöjjenek azok az ötletek, amik egy szobában próbálva egyszerűen nem jöhetnek elő, mert ott még nem rendelkezünk azokkal a jelmezekkel és kellékekkel, amik ehhez szükségesek.
- A film elsősorban a Holmes és Watson közti barátságról szól. Volt már példa ilyen meghitt barátságra, mondhatni „bromance”-re valamelyikük életében?
R. D. Jr.: Igen, azt hiszem Jude-dal például elég közel kerültünk egymáshoz. Guy és én pedig olyanok vagyunk egymásnak, mintha testvérek lennénk, ami igazán érdekessé teszi a dolgokat. Érti mire gondolok?
Jared Harris: Amikor először találkoztam a srácokkal, éppen egy nagyon furcsa játékot játszottak. Álltak egymással szemben és apró rúgásokat eszközöltek egymáson. Mindannyian jártasak a harcművészetekben. Az veszített, aki először próbált meg kitérni. Olyan volt, mint az orosz rulett karatés változata (nevet).
- Nagyon nehéz úgy egyensúlyozni egy ilyen ismert karakterrel, hogy hű maradjon az eredeti figurához, ugyanakkor meg is tudja újítani?
R. D. Jr.: Amikor Holmest játszom, mindig azon vagyok, hogy a fejemben tartsam Doyle eredetijét, mivel ahogy egyre jobban ismerem, egyre jobban tisztelem is a fickót. Ha a lényeget nem felejtem el, a többi már megy magától. A figurádra és a jelenetedre kell koncentrálnod, valamint arra, hogy mire van szükség ahhoz, hogy ez az egész jó legyen. Például hagynod kell azoknak is valamit, akik a filmzenét írják, ezért nem jártathatod folyton a szádat.
Noomi Rapace: Fantasztikus volt, ahogy Susan, Lionel és Joel a kezükben tartották és figyelemmel kísérték a folyamatokat. Amikor mi egy kicsit elszálltunk, és be akartuk vetni a nagy ötleteinket, ők voltak azok, akik mindig vissza tudtak terelni minket a helyes vágányra.
Robert Downey Jr.: Azért néha haboztak is (nevet). Ez egy igazi demokrácia volt a szó legmélyebb, legfrusztrálóbb és legkielégítőbb értelmében.
- Mr. Silver, ön az élete során rengeteg különféle franchise-ban vett már részt. Hová helyezné a Sherlock Holmest az életművében?
Joel Silver: Rajongója vagyok a fikciós sorozatoknak, ezért is volt a filmjeim között annyi franchise. De az is igaz, hogy az összes ilyen mozimnál a kezdetekkor – a Mátrixot is beleértve – egyáltalán nem gondoltunk folytatásra. Ezek a sztorik csak jó ötletnek tűntek, és csak a sikerük láttán gondolkodtunk el azon, hogyan tudnánk folytatni őket. A Sherlock Holmesnál adta magát, hogy folytatásokban gondolkodjunk. Nézzék csak meg a Bond-filmeket, melyekből már a huszonharmadik készül. Ezt nem lesz könnyű behozni, de talán egyszer lesz majd egy Sherlock 23 is… Úgy hiszem, ez a figura igazi túlélő, aki soha nem megy ki a divatból.
- Noomi, milyen volt újoncként bekapcsolódni egy ilyen sikeres franchise-ba?
Noomi Rapace: Az összes korábbi filmemnél nagyon mélyen beleástam magam a karakterbe már jóval a forgatás előtt, és mire eljutottunk odáig, már rengeteget tudtam róluk. Felkészültem az esetleges fizikai változásra is, ha netán szükség volna rá. Most azonban mindössze hat-hét héttel a forgatás előtt találkoztam először Susannal és Roberttel, és ez csak egy igazán gyors találka volt LA-ben. A Sherlock Holmesról konkrétan nem is beszéltünk, csak a filmekről és az álmokról dumáltunk. Robert megkérdezte tőlem, hogy „milyen mozikban szeretnél szerepelni?” és „hogyan szeretnél dolgozni?”… Nagyon intenzív beszélgetés volt. Rögtön utána fel is hívtam a menedzseremet, hogy ezek ketten elképesztők, és mindenképp szeretnék velük együtt dolgozni. Ezután mentem csak Londonba, hogy Guy Ritchie-vel találkozzak. Egy órán át beszélgettünk. Még ekkor sem voltak elvárásaim, de tudtam, hogy nagyon szeretnék együtt dolgozni ezekkel a fickókkal. Kb. egy-másfél héttel később értesítettek, hogy megkaptam a szerepet, és három hétre rá már ott dolgoztam a kamerák előtt. Igazi beugrás volt. Nagyon ideges voltam előtte, hiszen ez volt az első angol nyelvű munkám. Előtte vagy három éven át nem is beszéltem angolul. Mindenki nagyon nyitott volt az ötleteimre, egyike lehettem a fiúknak (nevet), már ha lehet ezt így mondani…
Érdekességek a filmről:
A Sherlock Holmes második része az első hétvégén 40 millió dollárt hozott az amerikai mozipénztáraknál. Ez húszmilliós visszaesés az első részhez képest, de még így is bőven megnyerte a nyitó hétvégét.
Moriarty szerepére Daniel Day-Lewis, Gary Oldman, Sean Penn és Javier Bardem is esélyes volt, mielőtt Jarred Harris kapta volna a szerepet.
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek