A Mission: Impossible filmekben hagyománya van a gyönyörű nők szereplésének. Emmanuelle Béart, Thandie Newton és Michelle Monaghan után most Paula Pattonon a sor, hogy elrabolja a férfiak szívét. Interjúnkból kiderül, hogy ellenállni nem érdemes.
- A filmben egy kémet alakít. Milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valaki jó kémmé váljon?
- Tetszett az ötlet, hogy kémbőrbe bújhatok, mivel szeretek tőlem nagyon különböző karaktereket játszani, látványos kosztümöket hordani, de nem hiszem, hogy belőlem valaha is jó kém lehetne. Valószínűleg mindig mindent elrontanék, mivel annyira romantikus alkat vagyok, és egyszerűen szeretem a szerelmet (nevet). Egyszerűen nem vagyok elég kőszívű ahhoz, hogy kém legyek.
- Tomnak (Cruise – a szerk.) egy 130 emeletes épület oldalán kellett mászkálnia. Önnek is voltak hasonló megpróbáltatásai a forgatáson?
- Szívesen csináltam volna én is valami hasonló őrültséget. Nagyon örültem, hogy a filmben egy erős és határozott karaktert kellett alakítanom, aki képes felvenni a harcot a fiúkkal. Akadt néhány harcjelenetem és tűzpárbajban is részt kellett vennem. A legtöbb jelenetben én is ott vagyok az akciók közepén.
- Hogyan hozta magát megfelelő kondiba?
- Nem voltam épp a legjobb formában öt hónappal a gyerekem megszülése után, ezért nagyon intenzív edzésre volt szükség. Minden áldott nap két és fél órát gyúrtam a konditeremben, amit mindig egy másfél órás fegyveres kiképzés követett. A trénerem, Rob Alonzo boksszal és különféle harcművészetekkel hozott formába. Persze minderre nem csak a jó külalak miatt volt szükségem, hanem a figurám eljátszásához is kellettek. Ezek a srácok olyan kunsztokra tanítottak, amikkel egy nagydarab srácot is pillanatok alatt leszerelhetnék.
- Az életben már keveredett valaha verekedésbe?
- Jógázós lány vagyok, egy igazán nyugodt alkat.
- Ha már említette a szülést, a kisfiát magával vihette a forgatásra?
- Igen, a fiam végig velem volt. Alig, hogy megszületett, már megjárta az anyukájával Prágát, Dubait és Vancouvert.
- Kaliforniai lányként hogy érezte magát Dubaiban?
- Amerikában nőttem fel és soha korábban nem jártam a Közel-Keleten. Fantasztikus élmény volt a forgatás Dubaiban, ami megérintette a szívemet. Az emberek nagyon kedvesek voltak, és legalább megismerhettem azt, hogy másképp is lehet élni, mint ahogy azt mi Amerikában tesszük.
- És mit szól az ottani nők életéhez?
- Arrafelé a nők nem burkát, hanem selyemből készült, nagyon szép, nagyon vékony és szinte átlátszó fátylakat viselnek. Arrafelé a nők okosak, fontosak és értéket jelentenek a családjuk számára. Dubai az egyik legliberálisabb része a Közel-Keletnek. Semmi értelme annak, hogy megpróbáljak kritizálni egy másik kultúrát. Mindannyian más körülmények között növünk fel.
- Mi fogta meg leginkább az ottani kultúrából?
- Hmm, kipróbáltam a tevegelést… (nevet). Az ételek csodálatosak voltak, imádom az ottani konyhát. Nem volt sok szabadidőnk, de amikor éppen akadt egy kevés, akkor kilátogattunk a homokdűnékhez és tevegeltünk egy kicsit. Már csak az is megmártózást jelent a kultúrájukban, ha az utcákon mászkálunk. Annyira más az ottani élet, mint amit mi megszoktunk…
- Miért akart színész lenni? Úgy tudom, a családjából senkinek nem volt köze a színjátszáshoz.
- Már kislánykoromban is mindig szerettem azt játszani, hogy valaki más vagyok. Millió és millió ember bőrébe belebújtam volna. Ezt annyira komolyan vettem, hogy ilyenkor, jelmezekbe bújtam, ezért anyukám mindenféle régi ruhadarabot szerzett nekem, sőt azt is mindig megengedte, hogy használjam az ő régi ruháit. Szerettem úgy tenni, mintha valaki más volnék.
- Például kicsoda?
- Hercegnő akartam lenni, vagy valami igazán csillogó figura. A bátyámat és a barátait folyton ezzel szórakoztattam. Már a legrégibb emlékeimben is produkáltam magam.
- És mikor alakult ki, hogy ebből csináljon karriert?
- Anyukám igazi művészetrajongó. Folyton vitt magával múzeumba, színházba, sőt a kortársaimmal ellentétben engem nem plázába, hanem művészmoziba vittek gyerekként, hogy külföldi filmeket nézzek. Az Apád-anyád ide jöjjön! című családi mozi is óriási hatással volt rám. Hayley Mills két gyereket is játszott abban a filmben és én annyira irigyeltem… Akkor már tudtam, hogy én is színész akarok lenni. Anyukám támogatott mindenben, sőt még egy Közösségi Színházba is beíratott. Folyton reklámfilmek castingjaira jártam vele, és kaptam is ilyen szerepet.
- Volt már olyan, hogy sikerült egy lehetetlennek tűnő küldetést teljesítenie az életében?
- Igen, anyává válni nem kis dolog volt. Ez volt az egyik legnagyobb kihívás az életemben, ami nagyon sok erőt adott.
- Tetszett az ötlet, hogy kémbőrbe bújhatok, mivel szeretek tőlem nagyon különböző karaktereket játszani, látványos kosztümöket hordani, de nem hiszem, hogy belőlem valaha is jó kém lehetne. Valószínűleg mindig mindent elrontanék, mivel annyira romantikus alkat vagyok, és egyszerűen szeretem a szerelmet (nevet). Egyszerűen nem vagyok elég kőszívű ahhoz, hogy kém legyek.
- Tomnak (Cruise – a szerk.) egy 130 emeletes épület oldalán kellett mászkálnia. Önnek is voltak hasonló megpróbáltatásai a forgatáson?
- Szívesen csináltam volna én is valami hasonló őrültséget. Nagyon örültem, hogy a filmben egy erős és határozott karaktert kellett alakítanom, aki képes felvenni a harcot a fiúkkal. Akadt néhány harcjelenetem és tűzpárbajban is részt kellett vennem. A legtöbb jelenetben én is ott vagyok az akciók közepén.
- Hogyan hozta magát megfelelő kondiba?
- Nem voltam épp a legjobb formában öt hónappal a gyerekem megszülése után, ezért nagyon intenzív edzésre volt szükség. Minden áldott nap két és fél órát gyúrtam a konditeremben, amit mindig egy másfél órás fegyveres kiképzés követett. A trénerem, Rob Alonzo boksszal és különféle harcművészetekkel hozott formába. Persze minderre nem csak a jó külalak miatt volt szükségem, hanem a figurám eljátszásához is kellettek. Ezek a srácok olyan kunsztokra tanítottak, amikkel egy nagydarab srácot is pillanatok alatt leszerelhetnék.
- Az életben már keveredett valaha verekedésbe?
- Jógázós lány vagyok, egy igazán nyugodt alkat.
- Ha már említette a szülést, a kisfiát magával vihette a forgatásra?
- Igen, a fiam végig velem volt. Alig, hogy megszületett, már megjárta az anyukájával Prágát, Dubait és Vancouvert.
- Kaliforniai lányként hogy érezte magát Dubaiban?
- Amerikában nőttem fel és soha korábban nem jártam a Közel-Keleten. Fantasztikus élmény volt a forgatás Dubaiban, ami megérintette a szívemet. Az emberek nagyon kedvesek voltak, és legalább megismerhettem azt, hogy másképp is lehet élni, mint ahogy azt mi Amerikában tesszük.
- És mit szól az ottani nők életéhez?
- Arrafelé a nők nem burkát, hanem selyemből készült, nagyon szép, nagyon vékony és szinte átlátszó fátylakat viselnek. Arrafelé a nők okosak, fontosak és értéket jelentenek a családjuk számára. Dubai az egyik legliberálisabb része a Közel-Keletnek. Semmi értelme annak, hogy megpróbáljak kritizálni egy másik kultúrát. Mindannyian más körülmények között növünk fel.
- Mi fogta meg leginkább az ottani kultúrából?
- Hmm, kipróbáltam a tevegelést… (nevet). Az ételek csodálatosak voltak, imádom az ottani konyhát. Nem volt sok szabadidőnk, de amikor éppen akadt egy kevés, akkor kilátogattunk a homokdűnékhez és tevegeltünk egy kicsit. Már csak az is megmártózást jelent a kultúrájukban, ha az utcákon mászkálunk. Annyira más az ottani élet, mint amit mi megszoktunk…
- Miért akart színész lenni? Úgy tudom, a családjából senkinek nem volt köze a színjátszáshoz.
- Már kislánykoromban is mindig szerettem azt játszani, hogy valaki más vagyok. Millió és millió ember bőrébe belebújtam volna. Ezt annyira komolyan vettem, hogy ilyenkor, jelmezekbe bújtam, ezért anyukám mindenféle régi ruhadarabot szerzett nekem, sőt azt is mindig megengedte, hogy használjam az ő régi ruháit. Szerettem úgy tenni, mintha valaki más volnék.
- Például kicsoda?
- Hercegnő akartam lenni, vagy valami igazán csillogó figura. A bátyámat és a barátait folyton ezzel szórakoztattam. Már a legrégibb emlékeimben is produkáltam magam.
- És mikor alakult ki, hogy ebből csináljon karriert?
- Anyukám igazi művészetrajongó. Folyton vitt magával múzeumba, színházba, sőt a kortársaimmal ellentétben engem nem plázába, hanem művészmoziba vittek gyerekként, hogy külföldi filmeket nézzek. Az Apád-anyád ide jöjjön! című családi mozi is óriási hatással volt rám. Hayley Mills két gyereket is játszott abban a filmben és én annyira irigyeltem… Akkor már tudtam, hogy én is színész akarok lenni. Anyukám támogatott mindenben, sőt még egy Közösségi Színházba is beíratott. Folyton reklámfilmek castingjaira jártam vele, és kaptam is ilyen szerepet.
- Volt már olyan, hogy sikerült egy lehetetlennek tűnő küldetést teljesítenie az életében?
- Igen, anyává válni nem kis dolog volt. Ez volt az egyik legnagyobb kihívás az életemben, ami nagyon sok erőt adott.
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek