A dunaújvárosi szürke-barna lakótelepek kellős közepéből startoló négytagú Mizantrop lényegében le is ragadt a dunaújvárosi szürke-barna lakótelepek között. Az egyébként egészen jó, electro/industrial rockot küldő banda feloszlott, hogy aztán pár évvel később, mint Lo-Fi Stereo reinkarnálódjon újra. A felállás: egy gitár és egy dob. A hangzás: recsegő bakelit, garázsos lepukkantság egyfelől, másfelől - a másik letölthető "lemezen" - pedig csendes-ülős, tábortűzi pengetés (bár a The Vibe-ba belehasít a torzító), függetlenzenés beütéssel, akkordbontogatással és max. középtempós, kissé demóízű dalokkal.

A Red Cherry + Black Cherry kéthangszeres rockandrollja viszonylag lassú menetben készült. A bíbelődést persze nem a feljátszás, sokkal inkább a sound eltalálása és a pozicionálás igényelte. És hogy pontosan hova is lőhető be a Red Cherry + Black Cherry? Valahová a Queens Of The Stone Age környékére. Stoner és folk, folk és stoner. Lúdbőröztető kásás gitárzaj és tiszta, természetes "bedugatlan" akusztika (ez utóbbi atmoszféra megteremtésében Hodosi Enikő is szerepet vállalt a Focus Mary című dallal).

A két etapban megjelent angol nyelvű kettőslemez Red (Oomph Bang Krssh) felét Jack White is örömmel játszotta volna fel, míg a Black-et (Uh Ah Oh) bármelyik hatvanas évekbeli folkbanda is a szívügyének érezte volna anno. Ugyanakkor az egy kicsit esetleges, hogy a két minialbum között nulla a koherencia.