Egy biztos, a Heaven Street Seven legutóbbi albuma, a Jazz, de még inkább a 2006-os Tudom, hogy szeretsz titokban a honi könnyűzene kitüntetett pontjai. Utóbbi talán a kétezres évek egyik leghangulatosabb korongja is egyben, és mondjuk ezt úgy, hogy volt nem kevés kiváló lemez az elmúlt évtizedben Yonderboitól a hiperkarmán, a Quimby-n és Palya Beán át az Isten Háta Mögöttig - hosszú a sor.

A Heaven Street Seven maga a definitív dunabeat. Dob+basszus és gitár (továbbá kellő mennyiségű, jó arányérzékkel beemelt színező). A zenekarnak az évek során kialakult egyfajta szerethető, kispipás, beates, szépiás világa, kis anekdotákkal, jópofa dumákkal és nem mellékesen tanítani való hangszerelésekkel.

A mikuláscsomagban érkező (a minialbum december 6-án, 12 óra 6 perctől vált publikusan letölthetővé) Gigerli EP-vel ezúttal három dalt nyújtanak át nekünk. Három szám, három külön kis zárvány.

A címadót a PASO-ból ismert Subicz Gábor bélelte ki fúvósokkal. Példás, lüktető refrénű tiptop sláger, esetleg táncos őszi sanzon, torzított basszussal, játékos rezes szekcióval, fütyörészhető dallammal. A helyszín lehetne akár Dél-Amerika is, de ezúttal a széllelbélelt macskaköves városban ácsorgunk. Az olyan sorokat, mint "Klárika, Márika, Sárika, maga az egyetlen, maga a fény, szökjön meg vagy haljon meg velem, vagy mittudomén pedig talán a Budapest Báros közreműködés hozhatta ki Szűcs Krisztiánból.

A "házasságszédelgő" ficsúr története után érkező A réten sötét, feszültséggel teli, baljós hangulatú darab. Lassan adagolt apokaliptikus mese a lét törékenységéről, olyan plasztikus képekkel, minthogy az örök sötétségtől csak a légnemű kék ég választ el minket. Elvileg pont ez a kettősség, a játék és az élet jelenik majd meg a jövő évre ígért új nagylemez számaiban és felépítésében is.

Az EP zárótétele a korábban Péterfy Bori 2B című lemezére is felkerült, ám itt akusztikus-grúvosra vett Soha többet ne mondd nekem, hogy három aztán egyensúlyt teremt az erőben. A szurkálódó beszólásoktól ("Megőrülök, ha meghallom ezt a dallamot, olyan szép, hogy mindig rosszul leszek...", "A feleséged a legjobb barátnő(m), a könyörgésed a legszebb költemény") hemzsegő szám az élet dolgait relativizálja, de pont ettől lesz hétköznapi és valós.
 
A Heaven Street Seven pedig pont az ilyen számoktól szimpatikus még mindig.