A búcsúkoncert előtt azonban nem csak Lovasi András rendelkezett kész tervekkel a jövőt illetően, a Velőrózsák ötlete ugyancsak készen állt. A névválasztásból ugyanakkor arra következtethetünk, hogy Kispál András gitáros nem sok éjszakát töltött el álmatlanul azon rágódva, hogy vajon új formációja ki lesz-e téve az ilyen-olyan összehasonlítgatásoknak. Jelen esetben ezt ha akarnánk sem tudnánk elkerülni: gigászi szakadék nem tátong a Kispál és a Velőrózsák által képviselt, jobb híján alterocknak titulálható irányvonal között, utóbbi azonban már csak Pavlicsek László énekes-gitáros stílusából adódóan is elüt az "anyazenekarétól". 
 
A négyes érezhetően nem akarta megváltani a világot, a Velőrózsák laza klubzenekar jellege egyértelműen leszűrhető a szerzeményekből. Ennek megfelelően a debütáló lemez többségében könnyed, játékos trackekből áll, melyek kellően változatosak is: akad itt lassú, napfényes merengés (Ébren), punkos lendületű gyúnyolódás (Kibeszélve), valamint britpopba hajló nosztalgiázás (Svéd gyermekversek). A dalok ugyanakkor saját karakterrel bírnak, kifejezetten kispálos témák csak nyomokban - pl. a nyitó Főzzél nekem bevezetőjében vagy a címadó dal verzéiben - érhetők tetten. Pavlicsek orgánuma nem mondható különösebben jellegzetesnek, dallam- és szövegvilága azonban ezzel együtt is egyéni.
 
A Hamburgerkovács nem több mint egy szimpla, felszabadult hangulatú rocklemez, ám a maga egyszerűségében is biztató bemutatkozás.