Az angol énekesnő januárban lesz huszonegy éves, Amerikában azonban még mindig nem sikerült neki a nagy áttörés, pedig második lemezén is mindent megtett azért, hogy ne csak Európában figyeljenek fel rá. 2009-es, Turn It Up című bemutatkozása után még inkább Ke$hához hasonlították, de ez már a múlté, mivel a The Tams zenekar Be Young, Be Foolish, Be Happy című számának címét kölcsönző második LP a neo-soul trendet próbálja meglovagolni, ezért sokban eltér elődjétől.  
Ahogy haladunk előre a játékidőben, kezdeti félelmeink lassan szertefoszlanak: az indító, soulos, R&B-s Come Get It Now-ban nincsenek idegesítő hanghatások, az All About Tonighton viszont érezni, hogy slágernek szánták, ezért ki is lóg a tracklistából. A What Do You Take Me For? egy hiphopos darab Pusha T-vel, melynek producere a dubstepguru, Rusko; a Kiss The Stars durván Katy Perry-s, a You Win Duffy-s, a Stevie On The Radio pedig remek kis sláger, ami sokkal jobban áll Lottnak, mint az electropop, de hát producerek is vannak a világon, akik nem szeretnek merész lépéseket tenni, amikor a tuti kereset az elsődleges cél.
 
A kellemes kis lemez arculatának kialakításában minden bizonnyal nagy szerepe volt Adele hihetetlenül sikeres 21-jának, de Pixie nem elég karakteres sem hangilag, sem kinézetre ahhoz, hogy számai ne tűnjenek hamiskásnak, így elveszett valahol Ke$ha és Duffy között félúton. A célközönséget sem sikerült belőni, mert az idősebb hallgatóknak elég vérszegény a felhozatal, míg a tizenéves kiscsajok inkább a tinci-tánci slágerekre ugrálnának, amikből nem sokat kapnak, ezért ez az útkeresés nem tűnik nyerő ötletnek.
 
De harmadszorra talán már ügyesebben kitalálják majd a stúdióban, hogy melyik arc állna legjobban Miss Lottnak.