A tornatermi hiphop bandát 1997-ben izzadta össze Travie McCoy. Aztán jöttek a szalagavatók és a szülinapi bulik, míg egy szép napon fel nem figyelt rájuk a Fueled By Ramen / Decaydance Records tulaja, a Fall Out Boy basszerosa, Pete Wentz, és ki nem adta bemutatkozó lemezüket, a The Papercut Chronicles-t. (Ez valójában a második lemezük volt, az első magánkiadásban jött ki még 2001-ben, és igen, ezen volt az a Taxi Driver című szám, amelynek szövege annyiból állt, hogy a srácok felsorolták kedvenc bandáik neveit).

A 2006-os As Cruel As School Childrenre aztán jó hiphopszokás szerint annyi közreműködőt szedtek össze, hogy akár egy rangadót is játszhattak volna egymással. Sőt a New Friend Request és az It's OK, But Just This Once!-szal még a röhejes Kígyók a fedélzeten című moziban találkozhattunk, nyilván valamelyik frenetikus, izgi akció háttereként, de erre talán már maga az együttes sem emlékszik. A 2008 őszén kiadott The Quilt koncentrált pop volt, sok slágerrel és stíluskikacsintással, nulla karakterrel - Busta Rhymes és Lil Wayne feltűnése mindent elárul a lemezről.

Nos, a New Yorki társaságot valami fatális félreértés okán alternatív hiphop bandaként szeretik emlegetni, holott a Gym Class Heroes csak az alternatív hiphoppal szemben nyújt alternatívát. A kismillió producerrel, köztük Benny Blanco-val, The-Dreammel vagy épp Dr. Luke-kkal készült The Papercut Chronicles II semmiképp sem fogja forradalmasítani a belterjes hiphopot, viszont garantáltan komolyabb összeget hoz majd a konyhára. A háromnegyed órás lemez végighallgatása nagyjából olyan, mint végigkínlódni egy rádiós kamukívánságműsort. A hiphopos, riffelős, Eminemre és kommersz pop-rockra vágott számok egyébként egész jól szólnak, telítettek, markánsak, de arctalanok. Ezeket a dalokat bármelyik zenegép kiköpné, pont ezekkel a hangszínekkel, pont ilyen dinamikával.

Ugyanakkor csak a kislemezes dalok közül is van a lemezen négy szakszerű sláger. A Maroon 5-os Adam Levine-nal készült Stereo Hearts például a zenekar eddigi aduásza, a New Yorkban élő dán szőkeséggel, Oh Landdel elcsacsogott Life Goes Ont valószínűleg Eminem és Dido duettjének eladási adatai ihlették, akárcsak a Mike Skinner (The Streets) kiadójának igazolt játékosával, Neon Hitch-csel dalolt Ass Back Home-ot. Bármibe mernénk fogadni, hogy a negyedik single a OneRepublic-os Ryan Tedderrel felvett The Fighter lesz, ami pont olyan, mint az előzőek, csak itt a női szerepet férfi alakítja, meg van benne U2-s "óóó-ááá"-zás.

Amíg lesznek FM rádiók és Viva Chart Show, addig a Gym Class Heroes-nak is lesz közönsége.