A csodagyerekként feltűnt Krauss a fiatal country-generáció egyik jeles képviselője, sőt nyugodtak lehetünk afelől, hogy a legjobbjai is. Az 1971-ben született énekesnő folklemezek között nőtt fel, aztán persze a haverok révén megismerkedett az AC/DC-vel, a The Rolling Stones-szal és a Lynyrd Skynyrddal is. Az örök kedvenc persze továbbra is Dolly Parton maradt, miközben a legfőbb hatások között a The Carter Family-t, Emmylou Harris-t és Loretta Lynnt szokta emlegetni.

1985-ben szerződött le a Rounder Records-szal, akikhez azóta is hű. Debütáló albuma, a Different Strokes óta 26 (!) Grammy-t nyert, sőt ő a második legfiatalabb előadónő, aki valaha elhozta e neves díjat. Krauss később olyan filmekhez adta nevét, mint Anthony Minghella Hideghegye vagy a Coen testvérek Ó, testvér, merre visz az utad? című mozijának zenéje. Példás és hibátlan pedigré. Az meg abszolút nem az ő hibája, hogy Európa leginkább a legutóbbi (Raising Sand, 2007) lemezével ismerte csak meg zenéjét.

Épp hét év telet el azóta, hogy a tradicionális bluegrass zenét játszó hegedűs-énekesnő Union Station nevű kísérőzenekarával megjelentette eddigi utolsó albumát. A Paper Airplane is hozza a tőle megszokott minőséget és formulát. Angyali, érzelmes, kifejező hang. Autentikus, meleg tónusú, személyes hangzás, az egész valahogy mégis dögös és modern. A levegős atmoszféra megteremtésében a lehető legegyszerűbb hangszerek segítenek: gitár, basszusgitár, mandolin, dobro, bendzsó, hegedű.

A dalok leginkább lassú folyásúak, egyszerre érződik rajtuk a földszag, Isten ujjának érintése, de az évek meg a rutin is. A Billboard Top Country Album listán, csakúgy, mint a bluegrass és a folk lemezlistán is első pozícióban nyitó album minden hangja ismerős, a csodálatos előadásmódnak és egységességnek köszönhetően mégis olyan harmónia alakul ki, amely teljesen egyedivé teszi.

Krauss pedig csak meséli szép, szomorú történeteit az emberi törékenységről, a veszteségről, az ürességről és a belső béke megtalálásáról, de ezek közül is kiemelkedő a Richard Thompson-féle Dimming Of The Day, a címadó Paper Airplane - meg az összes többi.

Ezekben a dalokban, ezekben a hangokban ott rezonál a tradicionális amerikai zene elmúlt valamennyi évtizede.