A kilencvenes évek basszusgitáros istennője, Me'Shell Ndegéocello (anyakönyvi nevén: Michelle Lynn Johnson) személyében általában a neo soul mozgalom katalizátorát szeretik azonosítani a biográfusok, ám ennél árnyaltabb a kép. Az idén 43 éves amerikai művésznő széles körből merít: a funk, a soul, a hiphop, a reggae, az R&B, a rock legalább olyan közel áll hozzá, mint a jazz. A Grammy-jelölt, vállaltan biszexuális előadónő 1993-ban Plantation Lullabies című albumával debütált a Mavericknél. Legnagyobb sikerét egy John Mellencamppal duettben jegyzett Van Morrison-feldolgozással, a Wild Nighttal érte el, mely a Billboard 3. helyéig vitte.

Az elkötelezett AIDS- és Afrika-aktivista basszusozott már Madonnának (Bedtime Stories), csakúgy, mint a The Rolling Stones-nak (Bridges to Babylon) és Alanis Morissette-nek (Under Rug Swept). De feltűnt a neve a Basement Jaxx és Zap Mama korongjainak borítóján is, nemkülönben pedig számos film soundtrackjéhez is hozzájárult (Batman és Robin, Elátkozott szerelem, Mondd, testvér!, Hurrikán, Soul Men).
 
A korábban Solomon Burke-kel is dolgozó Joe Henryvel rögzített Weather méltó folytatása az egészen kivételes 2009-es Devil's Halo-nak, bár annál visszafogottabb, csupaszabb. Csendes, érzéki soul és pop, príma hangszerelési ötletekkel, csábító, Sade-ra emlékeztető énekhanggal, downtempóba hajló megoldásokkal, a lelki zavart lecsendesítő személyes hangvétellel. Ndegéocello hol bizonytalan, hol pedig pimasz, de mindig lenyűgöző.

A Weather kiszámíthatatlan, mint maga az időjárás: széles érzelmi spektrumot jár be, úgymint bágyadt epekedés, gyengédség, vágy és elidegenedés. Épp ettől magával ragadó és erotikus. Finom pasztellszínek, meleg zongoraakkordok, puhán settenkedő basszus, csiszolt, mégis organikus dobhangzás. A tempó mindössze kétszer lépi át a poroszkáló BPM-et. Bár a Dirty World slapmenetére felkapjuk a fejünket, ahogy a Dead End elektroakusztikus pattogó alapjaira, a legjobb számok nem ezek, hanem egyértelműn a meg-megbotló, tétova vonósokkal és még tétovább zongora- és gitárhangokkal tűzdelt Objects In Mirror Are Closer Than They Appear. Ez a szám egyszerűen klasszis.

Ugyanakkor a jazzes, bluesos Weather, a Lennont idéző, komor Oysters, a fájdalmas Feeling For The Wall, a Leonard Cohentől kölcsönvett Chelsea Hotel vagy a szuggesztív Crazy And Wild dörmögő és ellágyuló duettje is az otthon jóleső nyugalmával áraszt el.