Ezt a korongot második blikkre is nehéz komolyan venni, de akármilyen nehéz, itt van. A leginkább a Barátok közt Illés Julijaként ismert Mérai Kata ezúttal jazzben énekeli el a hazai könnyűzene elmúlt x évtizedének egy-egy kiváló darabját. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Mérai Katának pedig egyáltalán nem. De azért ne intézzük el ennyivel.

A mezőtúron született színésznő a Madách-ban kezdett, majd jött a Vígszínház, a Budapesti Kamara Színház és a Kecskeméti Katona József Színház. Később szabadúszó lett. Alakította Stázit Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében, Mária Magdolnát Tim Rice és Andrew Lloyd Webber Jézus Krisztus Szupersztárjában, Gizellát és Rékát Szörényi Levente és Bródy János István, a királyában, de hogy ne csak énekes szerepeket soroljunk, ő volt Luciana a Shakespeare-féle Tévedések vígjátékában vagy Bendeleiben Izidóra, a türingiai leány Katona József Bánk bánjában. A Kisvárosból 2006-ban igazolt át a Barátok köztbe, azóta többnyire ott látható.

A klasszikus kvartett felállásban játszó Juhász Attila Jazz Quartet 2009-ben debütált tradicionális, amerikai jazzel. A kitűzőiken olyan múlt századbéli jazzóriások nevei olvashatók, mint Count Basie és Oscar Peterson. Irány tehát a '30-as, '40-es évek, a be bop és a swing. A Nagy Duettből, a Csillag Születikből, az Esti Showder Bandből vagy - hogy műfaji képviselőket is soroljunk - a Budapest Jazz Orchestrából és a Club 54-ből ismert zongorista korábban Bársony Bálinttal is jegyezett egy "sunshine jazz" projektet.

A Montázs találó cím. A közreműködők valószínűleg azért adták, mert a kiadvány egyfajta nem reprezentatív, de mégiscsak jellemző keresztmetszetet ad a hazai könnyűzenéről. A montázsolás sajnos a zenei "teljesítményre" is jellemző: összeollózott panelek, közhelyes előadás, sablonos improvizációk, túljátszott szerep. Mondanunk sem kell, hogy a kép nem áll össze. Ez az előadás elmegy egy karaoke show-ban vagy egy vállalati összetartás partyn, meg nyilván haknizni is lehet vele a budapesti éjszakában és a balatoni nyarakon, de a jazztől távolabb van, mint gondolnád. A produkció semmivel sem színvonalasabb és hihetőbb, mint mikor Lagzi Lajcsi a kilencvenes évek mulatós, nevetős, dáridós szilveszteri giccsparádéjában éjfélkor két trombitával fújta el a nemzeti himnuszt.

A jazzt és a popot össze lehet édesgetni, erre számtalan példát láttunk/halottunk már, említsük meg mindjárt Herbie Hancock Grammy-díjas River: The Joni Letters című lemezét. Nem a koncepcióval van tehát baj, hanem a kivitelezéssel. Érthetetlen az ilyen fokú mellényúlás, hiszen Juhász Attila (zongora), Rieger Attila (gitár), Cseh Balázs (dob) és Radics József (bőgő) hangszerük mesterei. Ha nem a mesterember, hanem a muzsikus kerekedett volna felül, talán még értékelhető produkció is születhetett volna.

A válogatásnak áldozatul esett a Quimby Autó egy szerpentinenje, a Bergendy Jöjj vissza vándora, de befért Gombóc és Bery Ari mostanában rehabilitált Ne higgy nekem című korlenyomata, a Tankcsapda kínosan interpretált Mennyország touristja (ez végképp kiveri a biztosítékot), csakúgy, mint a Generál vonószenekaros, rendkívül negédes Könnyű álmot hozzon az éje. Aztán itt van Kimnowak Gyémántja és az Elmentek a fiúk az Európa Kiadótól. Hogy ebben a sorban mit keres az Első Emelet A film forog tovább című izéje, arra nincsen elfogadható magyarázat. Esetleg az, hogy a korong promóterei a Barátok közthöz lőtték be a közönséget: ha egy epizódot végignézel, talán ott ragadsz. De nem.