Jordan "Rizzle" Stephens és Harley "Sylvester" Alexander-Sule olyan fiatal, hogy a legtöbb klubba, ahol játszanak, épphogy beengedhetnék őket. A zenét viszont tisztességesen tolják, remek érzékük van a minták machinálásához, turnéztak már Dizzee Rascallal, Mike Skinnerrel és Professor Greennel is, elmondásuk szerint pedig muzsikájuk "pop és hiphop keveréke az old school hiphop éra szórakoztató passzusaival egyesítve". Maximálisan igazat adunk nekik, valóban van itt De La Soul, Tribe Called Quest és sok minden más, mégsem nyúlásról, nem is nosztalgiáról van szó, hanem szellemes, korszerű újragondolásról, amire ugyanolyan jó táncolni, mint a lejátszó előtt bólogatni.  
A Dreamers egy kiváló popszám már a lemez legelején, a When I Was A Youngster reggae-ből nő ki, hogy kattogó bulihimnusszá avanzsáljon, a single-ként kihozott Prophet (Better Watch It) is nagyon húzós kis sláger, míg a korai zsenge Miss Cigarette-en már most lemérhetjük, hogy egy év alatt mennyit fejlődtek a srácok, ez ugyanis egy 2010-es szerzeményük.
 
A Stereo Typical bátran nevezhető üdítő bemutatkozásnak, friss, életteli, a másik erőssége pedig a változatosság: bárhol hallgatunk bele, mindig mást kapunk, és amit kapunk, az mindig jó. Ha elképzeljük, hogy működnek ezek a tune-ok egy klubban, máris érthető, miért terjed ilyen gyorsan a neten a Rizzle Kicks híre.