Furcsa módon gyanúsan sok olyan film bukkant elő Szerbiából az elmúlt években, amelyek valamiféle szatirikus össztársadalmi pillanatkép segítségével tartanak görbetükröt az ország elé. Nyilván van arrafelé némi igény az önvizsgálatra, csak ennél valamivel mélyrehatóbb próbálkozás kéne hozzá.
Szerbiát nyilván nehéz megérteni: a délszláv temperamentum, a nagy szerb álom bukása, a történelmi sérelmek és az elmúlt évtized konfliktusai során horvátok, bosnyákok és albánok és mások ellen elkövetett háborús bűnök még mindig rendezetlenül sorakoznak egymás mellett a nép pszichéjében. Vladimir Paskaljevic, a jóval ismertebb Goran Paskaljevic kisfia – a papa producerként vállalt szerepet – arra vállalkozott, hogy a Rövidre vágva óta klasszikusnak is nevezhető sok szálon, sok szereplővel futó montázstechnikával mutassa be honfitársait egy zajos belgrádi nap során.
Van itt építkezési vállalkozó, dühkitörésekre hajlamos taxis, számos teniszfanatikus – a tévében Jelena Jankovic adogat –, kanos tini, idős nőgyógyász és több prosti is, mi pedig találgathatunk, hogy mikor és hogy áll össze a nagy puzzle, hisz ilyenkor mindig kiderül, hogy bezony van kapcsolat a szereplők között. A némi erőszakkal és sok szexszel fűszerezett végeredmény vígjátéknak komoly, drámának viszont nem, és szép dolog a társadalomkritika, de a film legnagyobb tanulsága mégiscsak az, hogy a magyar város szó szerb megfelelője varos, lévén az eredeti cím Djavolja varos. Jó mi? És még egy megjegyzés a végére: az elkövetkező pár évtizedben egy szerb filmben nem igazán illik Srebrenicával, a bosnyák háború legsötétebb epizódjával poénkodni.
Van itt építkezési vállalkozó, dühkitörésekre hajlamos taxis, számos teniszfanatikus – a tévében Jelena Jankovic adogat –, kanos tini, idős nőgyógyász és több prosti is, mi pedig találgathatunk, hogy mikor és hogy áll össze a nagy puzzle, hisz ilyenkor mindig kiderül, hogy bezony van kapcsolat a szereplők között. A némi erőszakkal és sok szexszel fűszerezett végeredmény vígjátéknak komoly, drámának viszont nem, és szép dolog a társadalomkritika, de a film legnagyobb tanulsága mégiscsak az, hogy a magyar város szó szerb megfelelője varos, lévén az eredeti cím Djavolja varos. Jó mi? És még egy megjegyzés a végére: az elkövetkező pár évtizedben egy szerb filmben nem igazán illik Srebrenicával, a bosnyák háború legsötétebb epizódjával poénkodni.
Djavolja varos
szerb vígjáték, 82 perc, 2009
A mai szerb társadalom szatírája. Az egyetlen nap eseményeit megörökítő film cselekménye több, gyakran összeérő és egymást keresztező szálon fut.
rendező:
Forgalmazza: Anjou Lafayette
Linkek
Kapcsolódó cikkek
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek