Pár évvel ezelőtt a blogszférában, mármint a zenei bloggerek között őrült módon terjedt egy sehova be nem férő zenei formanyelv. Hűvös, hangulatos benyomások voltak ezek downtempóra hangolva, koktél mellé ajánlva, forró nyári esték idejére, amikor a párásító és a légkondi egyszerre mondja be az unalmast.

Ahogy korábban a műfaj egyik jeles képviselője, a Toro Y Moi Causers Of This című lemezéről írtuk: "olyan, mintha az Animal Collective betérne a Daft Punk beach partyjára, és ott mindenféle kedélyjavítók felhajtása után szabadjára engednék amúgy sem túl kötött elméjüket. Programozott alapokon, természetes, üde zöld pop pompázik. A hangzás olyasmi, mint amikor a víz alatt próbáljuk kisilabizálni, mi zajlik a felszínen". A szétmálló hangerdő aztán lassan kezdett testet ölteni. Toro Y Moi idei lemezén (Underneath The Pine) zömében már megfogható dalokat találunk, ami azért nem mellékes, ha popról van szó.

És akkor itt térjünk át a georgiai születésű Ernest Greene-re, azaz a Washed Outra, akinek debütáló albuma kicsit ugyan megkésett, de még épp időben van ahhoz, hogy elhiggyük neki: van élet a tengerparti kilátással bíró hálószobás chillwave után. A királyi felmenőkkel (Nirvana, Fleet Foxes, Foals) bíró Sup Pop igazolt játékosa korábban három EP-t jegyzett, amelyek főként a hetvenes éveket idéző diszkóhimnuszokból és elúszó szintihangokból álltak. A tuc-tuc ütemek fölötti fátyolos énekhangon előadott "egynyári slágerek" éteriek voltak, vágyakozók, levegősek és incselkedők.

Az első széles vásznú produkció, a Within And Without olyan, amilyennek egy lusta langyos estének lennie kell. Lusta és langyos. Greene ráérzett arra az "áldott állapotra", amikor csak úgy nézünk magunk elé, létezünk, kizárjuk a külvilágot, és sem befelé, sem kifelé nem adunk jelet. Hogy aztán ez mennyire izgalmas háromnegyed órán át, az más kérdés.

A nyitó és egyben rögtön kislemezre is másolt Eyes Be Closed hatásos darab, kúszó, mászó, lassan dagadó, atmoszférikus és érzelmes. Az összes többi szám is ilyen. A Washed Out komfortos mennyországában nincsenek dúdolható dalok, csak hangulatok, impressziók, benyomások, lüktető diszkóalapok, messzerepülő, maszatos szintiszőnyegek, elvágyódó hangképek, tágas terek és tikkasztó, kánikulai panelszobák. Organikus plasztikbícs.

A Within And Without nem slágeres, nem gyűri össze a lepedőt, sőt kissé bágyadt, hervadt is. Ugyanakkor vannak jól eltalált számok, így például az Amor Fati, mely akár a nyár slágere is lehetne egy olyan földrészen, ahol az Animal Collective Merriweather Post Pavilionja az év lemeze a helyi Viva Cometen.