Nem ragozzuk túl, nincs is nagyon mit. Adott egy amerikai college rock zenekar, amelynek katalizátora az énekes, gitáros Marc Roberge, aki mániákusan hisz a reggae és a rock házasságának szentségében. A marylandi srác 1996-ban néhány hasonszőrű kollégájával megalapította Of A Revolution nevű, röviden és tömören csak O.A.R.-nak emlegetett bandáját, és azóta sem csinált forradalmat. Esetleg csupán azzal, hogy soha nem játszanak ugyanúgy egy dalt sem, koncertről koncertre mindig alakítgatnak valamit, hol egy plusz improvizációs betét csúszik be, hol a szövegen variálnak, hol meg ezek kombinációját adják elő.

A közepes méretű áttörés (amit persze USA-méretekben kell érteni, bőven megvolt tehát a több mint egymillió eladott album) az elmúlt évtized közepén sikerült. Az ötödik stúdióalbumként kihozott Stories Of A Strangerről néhány számot még az MTV is vállalt, a Love And Memories pedig bejutott az Adult Top 40-ba is. És akkor itt időzzünk el egy kicsit.

Létezik egy meglehetősen bárgyú stíluskategória, az AOR, másképpen Adult-Oriented Rock (Felnőtteknek Szóló Rockzene), ami nagyjából az öngyilkos unalom szinonimája. Ez a három betű pedig az O.A.R. nevében is szerepel, igaz, kissé megkeverve. Ezzel el is mondtunk mindent. Az O.A.R.-ban nem is az a ciki, hogy unalmas, hanem hogy ők ezt nyilván nem veszik észre. A King 16 számot sorakoztat, de létezik egy 20 számos deluxe-kiadás is. Ebből az összeállításból azonban a fele is pont sok lett volna.

Pedig a srácok profik, precízek, a hangszeres megoldások kidolgozottak, az énektudás terén sincsenek nagy lemaradások, az egész mégis csak annyira ötletes, mint egy új piskótarecept. Vannak ízek, mégis száraz a produkció, és ezen sajnos még az időközönként bevetett szaxofon sem segít.
 
2011-ben nem hatódunk már meg egy jó kiálláson, egy pontos ritmusszekción, egy teátrális, nagyterpeszes refrénen, egy markánsnak szánt gitárszólón, legalábbis nem ebben a konstellációban. Persze létezik az az amerikai rádióadó, amely rotációban nyomja majd ezt a (szoft)rock-reggae mixet, ami egyszerre akar Bob Marley és Bruce Springsteen lenni, de Dave Matthews-ig is alig jut.

A King a középszerű rock definitív alkotása. Ez a király bizony meztelen.