Tavaly jelent meg a nehezen bekategorizálható – zajos artrockot némi pszichedeliával ötvöző és időnként Tool-feldolgozást játszó – Napokon zenekar első nagylemeze, Are You Happy címmel. A csapatra, mely a biojuk szerint a kísérletezgetésben érzi igazán jól magát, élőben és lemezen is a profizmus, a hazai színtéren teljesen egyedi hangzás jellemző. Ratkóczi Huba gitárossal beszélgettünk.
- Az együttes eredeti neve Azokon A Napokon volt. Miért is rövidítettétek le?
- Azt eredeti név még az ősidőkből származott, és amolyan kamaszos poénkodásból született. Azért változtattuk meg, mert úgy éreztük, a név hangulata nem kapcsolható már a zenénkhez, mely a kezdetekhez képest rengeteget változott, komolyodott. A kicsit punkosan, „alteresen” csengő nevet nem akartuk teljesen lecserélni, túl idegen lett volna egy vadi új név, így egyszerűen lecsaptuk az elejét.
- Ha már az ősidőket említetted, hogy is jött létre az együttes?
- Klasszikus, gimnáziumi barátságok mentén szerveződött zenekarról van szó, egy színházi táborban csendültek föl az első közös dalok, persze az évek alatt rengeteget változott minden, mi is, a zenénk is, a tagság is. Voltak irány-, illetve hozzáállásbéli különbségek, melyek miatt volt néhány tagcsere, de a mostani fölállás stabil, minden tekintetben összhangban, együtt alkotó emberekből áll – immáron két éve, és nem hiszem, hogy ez változhatna a jövőben.
- Nem új keletű a csapat, az első lemezre mégis közel tíz évet kellett várni. Miért?
- Ennek több oka van, a legkézenfekvőbb, az anyagi része, a Bécsben elért sikerek [2008-ban a csapat kapta az International Live Award magyar fődíját – a szerk.] tették lehetővé, hogy belevágjunk. Kaptunk sok nyereményt, készpénzt, stúdióórákat a Bakeryben, ami azóta Supersize lett. A bécsi győzelem előtt soha nem állt együtt annyi zenekari pénz, hogy neki merjünk látni egy ilyen volumenű lemeznek. Ez volt az elsődleges ok, és valójában nem is bánjuk annyira, mert így viszont sikerült megközelíteni a magunkkal szemben állított igényeket, és egy kerek, összegző jellegű munkát tettünk le az asztalra, amire mindannyian büszkék vagyunk, jobb ez, mintha tíz év alatt kijöttünk volna két kiforratlanabb, „bénácskább”, „rissz-rosszul” szóló anyaggal.
- Akkor most már csak a zenélésből éltek?
- Ketten vagyunk hivatásos zenészek a bandából, de a többiek életében sem hobbiként szerepel a muzsika. Mindannyiunk gyerekkorától fogva szoros kapcsolatban él a zenével, és mindenkiben van egyfajta hivatástudat, elkötelezettség a dolog iránt, akkor is, ha más szakmával keresi a kenyerét.
- 2010-ben jelent meg első lemezetek, az Are You Happy. Mikor születtek az albumon hallható számok? Mennyit változtak a dalok az évek során?
- A lemezen található dalok az elmúlt tíz év esszenciái, de a legidősebb dal sem öregebb hét évnél, és jellemzően az utolsó 4-5 év terméseiből születtek a trackek, mégis benne van valahogy a történetünk. Ahogy változunk, változik a gondolkodásunk, találkozunk újabb hatásokkal, úgy a zenénk is változik, pontosan lehet hallani, hogy melyik dal körülbelül mikor született – persze belülről nézve más, nem hiszem, hogy egy kívülálló számára is ilyen egyértelmű lenne. De ez egy természetes érési folyamat, persze a hangszereléssel igyekeztünk egyfajta egységet kölcsönözni a daloknak, a régebben született témákat több esetben újraértelmeztük, olyan is volt, hogy kidobtunk egy régi refrént, lecseréltük egy újra, ami inkább passzolt a képbe, és aktuálisabb lett tőle a dal.
- Miért pont az Are You Happy lett a címadódal?
- Valami címet csak kellet adni a korongnak! Ez a szám remek példája annak a fajta zenei gondolkodásnak, ami felé elmozdultunk pár éve a korábbiakhoz képest, ez a kérdés, ami a cím, ugyan igen nagy közhely, mégis rendkívül aktuális. Lévén az emberiség egyre esztelenebb dolgokban keresi a boldogságot, aminek maximum az illúzióját találja csak meg pillanatokra, és feledésbe merülnek azok az értékek, melyek mentén az ember békét, boldogságot lelhet, s ez minket alapvetően frusztrál, s meghatározza az életről, a világról kialakuló véleményünket; úgy éreztük, lehet ez a kérdés jó címe a lemezünknek.
- Ki szerzi a dalokat és írja a szövegeket?
- A dalok általában egy valamelyikünk által hozott ötletből, témából kerekednek ki, melyeket közösen bontunk ki. Így a téma dallá gyúrása abszolút közös munka, „csak” a szikra származik valamelyikünktől, de az is előfordul, hogy közös jamből alakul ki egy szám, vagy valaki hoz egy verse ötletet, ami valaki mást egy refréntémára inspirál. Az énekdallamok kifaragása és a szövegek megírása az énekesünk, Dani dolga.
- Az Inside klipjét Mózes Zoltán rendezte, akit a Napokonon kívül a Kompánia Színházi Társulatból és más színházas projektből is ismerhetünk. Hogy jött, hogy ő rendezze a klipet?
- Ismervén Mózi színházas tapasztalatát, képi elgondolásait, nem volt meglepő, mikor előállt azzal, hogy neki van elképzelése ehhez a dalhoz. Több sem kellett, mindenki egyből benne volt, Mózi pedig színházas kapcsolatait megmozgatva pikk-pakk összeszervezte ezt a lényegében szinte nullaköltségű, szívességekből, segítő szándékból született klipet, melynek mindannyian igazán örültünk, azt hiszem, első nekifutásra nem is lett rossz, bízom benne, lesz folytatása.
- Terveztek klipet másik számhoz is?
- Tervezgettünk újabb klipet, de mivel hamarosan nekilátunk a következő lemeznek, lehet, hogy már egy azon található dalra forgatunk majd.
- Mikorra várható az új lemez?
- Ha minden jól megy, szeptemberben felveszünk egy új anyagot, méghozzá a szokásostól eltérő módszerrel. A tervek szerint a sávonként való följátszás helyett az együtt játékot választjuk, így az anyagot egy stúdióban mintegy koncert keretében vesszük fel, amit képileg is rögzítünk.
- Melyik volt az eddigi legizgalmasabb koncertélményetek?
- Talán a Lajkó Félixszel történt spontán közös muzsikálást emelném ki, mikor egy rádióműsorban összefutottunk vele, és felkértük, hogy élő adásban játsszon el velünk egy dalt. Így született egy próba nélküli, improvizatív közös játék, ami mindannyiunk számára feledhetetlen élmény volt. Lajkó Félixből úgy ömlik a zene, mintha egy csapot megnyitna, és ezzel az energiával, szabadsággal, találkozni együtt zenélés folytán igen különleges dolog, egyfajta csoda.
- Úgy tűnik, az elmúlt években a szakma és a közönség is kezdi felfedezni a csapatot, és talán már nem is kérdés, hogy ti „boldogok vagytok-e?”
- Természetesen nagyon örülünk az elért sikereknek, és hogy végre kicsit kezd híre menni a dolognak, de kemény fába vágtuk a fejszénket. Ebben a pici országban, ezen a pöttömnyi zenei piacon helyet találni egy alapvetően nem mainstream produkciónak, komoly feladat.
És már rég abbahagytuk volna, ha nem vezérelne bennünket valami „vak hit”.
- Mik a közeli és távoli terveitek?
- Közeli tervek elsősorban a fent említett lemez és a hozzá tartozó filmecske elkészítése. Távolabbi tervek, még több koncert, kis kitekintés külföldre, illetve a vidék meghódítása, mert leginkább Pesten játszunk. Ja, és persze világhír, magánrepülő, Maynard James Keenannel való borozgatás és effélék…
- Azt eredeti név még az ősidőkből származott, és amolyan kamaszos poénkodásból született. Azért változtattuk meg, mert úgy éreztük, a név hangulata nem kapcsolható már a zenénkhez, mely a kezdetekhez képest rengeteget változott, komolyodott. A kicsit punkosan, „alteresen” csengő nevet nem akartuk teljesen lecserélni, túl idegen lett volna egy vadi új név, így egyszerűen lecsaptuk az elejét.
- Ha már az ősidőket említetted, hogy is jött létre az együttes?
- Klasszikus, gimnáziumi barátságok mentén szerveződött zenekarról van szó, egy színházi táborban csendültek föl az első közös dalok, persze az évek alatt rengeteget változott minden, mi is, a zenénk is, a tagság is. Voltak irány-, illetve hozzáállásbéli különbségek, melyek miatt volt néhány tagcsere, de a mostani fölállás stabil, minden tekintetben összhangban, együtt alkotó emberekből áll – immáron két éve, és nem hiszem, hogy ez változhatna a jövőben.
- Nem új keletű a csapat, az első lemezre mégis közel tíz évet kellett várni. Miért?
- Ennek több oka van, a legkézenfekvőbb, az anyagi része, a Bécsben elért sikerek [2008-ban a csapat kapta az International Live Award magyar fődíját – a szerk.] tették lehetővé, hogy belevágjunk. Kaptunk sok nyereményt, készpénzt, stúdióórákat a Bakeryben, ami azóta Supersize lett. A bécsi győzelem előtt soha nem állt együtt annyi zenekari pénz, hogy neki merjünk látni egy ilyen volumenű lemeznek. Ez volt az elsődleges ok, és valójában nem is bánjuk annyira, mert így viszont sikerült megközelíteni a magunkkal szemben állított igényeket, és egy kerek, összegző jellegű munkát tettünk le az asztalra, amire mindannyian büszkék vagyunk, jobb ez, mintha tíz év alatt kijöttünk volna két kiforratlanabb, „bénácskább”, „rissz-rosszul” szóló anyaggal.
- Akkor most már csak a zenélésből éltek?
- Ketten vagyunk hivatásos zenészek a bandából, de a többiek életében sem hobbiként szerepel a muzsika. Mindannyiunk gyerekkorától fogva szoros kapcsolatban él a zenével, és mindenkiben van egyfajta hivatástudat, elkötelezettség a dolog iránt, akkor is, ha más szakmával keresi a kenyerét.
- 2010-ben jelent meg első lemezetek, az Are You Happy. Mikor születtek az albumon hallható számok? Mennyit változtak a dalok az évek során?
- A lemezen található dalok az elmúlt tíz év esszenciái, de a legidősebb dal sem öregebb hét évnél, és jellemzően az utolsó 4-5 év terméseiből születtek a trackek, mégis benne van valahogy a történetünk. Ahogy változunk, változik a gondolkodásunk, találkozunk újabb hatásokkal, úgy a zenénk is változik, pontosan lehet hallani, hogy melyik dal körülbelül mikor született – persze belülről nézve más, nem hiszem, hogy egy kívülálló számára is ilyen egyértelmű lenne. De ez egy természetes érési folyamat, persze a hangszereléssel igyekeztünk egyfajta egységet kölcsönözni a daloknak, a régebben született témákat több esetben újraértelmeztük, olyan is volt, hogy kidobtunk egy régi refrént, lecseréltük egy újra, ami inkább passzolt a képbe, és aktuálisabb lett tőle a dal.
- Miért pont az Are You Happy lett a címadódal?
- Valami címet csak kellet adni a korongnak! Ez a szám remek példája annak a fajta zenei gondolkodásnak, ami felé elmozdultunk pár éve a korábbiakhoz képest, ez a kérdés, ami a cím, ugyan igen nagy közhely, mégis rendkívül aktuális. Lévén az emberiség egyre esztelenebb dolgokban keresi a boldogságot, aminek maximum az illúzióját találja csak meg pillanatokra, és feledésbe merülnek azok az értékek, melyek mentén az ember békét, boldogságot lelhet, s ez minket alapvetően frusztrál, s meghatározza az életről, a világról kialakuló véleményünket; úgy éreztük, lehet ez a kérdés jó címe a lemezünknek.
- Ki szerzi a dalokat és írja a szövegeket?
- A dalok általában egy valamelyikünk által hozott ötletből, témából kerekednek ki, melyeket közösen bontunk ki. Így a téma dallá gyúrása abszolút közös munka, „csak” a szikra származik valamelyikünktől, de az is előfordul, hogy közös jamből alakul ki egy szám, vagy valaki hoz egy verse ötletet, ami valaki mást egy refréntémára inspirál. Az énekdallamok kifaragása és a szövegek megírása az énekesünk, Dani dolga.
- Az Inside klipjét Mózes Zoltán rendezte, akit a Napokonon kívül a Kompánia Színházi Társulatból és más színházas projektből is ismerhetünk. Hogy jött, hogy ő rendezze a klipet?
- Ismervén Mózi színházas tapasztalatát, képi elgondolásait, nem volt meglepő, mikor előállt azzal, hogy neki van elképzelése ehhez a dalhoz. Több sem kellett, mindenki egyből benne volt, Mózi pedig színházas kapcsolatait megmozgatva pikk-pakk összeszervezte ezt a lényegében szinte nullaköltségű, szívességekből, segítő szándékból született klipet, melynek mindannyian igazán örültünk, azt hiszem, első nekifutásra nem is lett rossz, bízom benne, lesz folytatása.
- Terveztek klipet másik számhoz is?
- Tervezgettünk újabb klipet, de mivel hamarosan nekilátunk a következő lemeznek, lehet, hogy már egy azon található dalra forgatunk majd.
- Mikorra várható az új lemez?
- Ha minden jól megy, szeptemberben felveszünk egy új anyagot, méghozzá a szokásostól eltérő módszerrel. A tervek szerint a sávonként való följátszás helyett az együtt játékot választjuk, így az anyagot egy stúdióban mintegy koncert keretében vesszük fel, amit képileg is rögzítünk.
- Melyik volt az eddigi legizgalmasabb koncertélményetek?
- Talán a Lajkó Félixszel történt spontán közös muzsikálást emelném ki, mikor egy rádióműsorban összefutottunk vele, és felkértük, hogy élő adásban játsszon el velünk egy dalt. Így született egy próba nélküli, improvizatív közös játék, ami mindannyiunk számára feledhetetlen élmény volt. Lajkó Félixből úgy ömlik a zene, mintha egy csapot megnyitna, és ezzel az energiával, szabadsággal, találkozni együtt zenélés folytán igen különleges dolog, egyfajta csoda.
- Úgy tűnik, az elmúlt években a szakma és a közönség is kezdi felfedezni a csapatot, és talán már nem is kérdés, hogy ti „boldogok vagytok-e?”
- Természetesen nagyon örülünk az elért sikereknek, és hogy végre kicsit kezd híre menni a dolognak, de kemény fába vágtuk a fejszénket. Ebben a pici országban, ezen a pöttömnyi zenei piacon helyet találni egy alapvetően nem mainstream produkciónak, komoly feladat.
És már rég abbahagytuk volna, ha nem vezérelne bennünket valami „vak hit”.
- Mik a közeli és távoli terveitek?
- Közeli tervek elsősorban a fent említett lemez és a hozzá tartozó filmecske elkészítése. Távolabbi tervek, még több koncert, kis kitekintés külföldre, illetve a vidék meghódítása, mert leginkább Pesten játszunk. Ja, és persze világhír, magánrepülő, Maynard James Keenannel való borozgatás és effélék…
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek