A már sokat tapasztalt zenekar dub-reggae hintájába beleülni könnyű, kiszállni már sokkal nehezebb, de az élmény így is kövér és hátradőlést támogató kikapcsolást hoz. Az általános nyári körülményeket összevetve azzal, hogy a reggae mégiscsak karibi mulatság, és ez a két dolog nyilvánvalóan rímel egymásra, az Easy Star All-Stars kedvezően időzítette új lemezének megjelenését - a mi szempontunkból legalábbis mindenképpen.
 
A főként roots reggae-ből táplálkozó darabok időnként engednek magukba valamennyi dubot, de legtöbbször inkább csak mutatóba, ami fontosabb és erősebb szál itt, az a fejét gyakrabban határozottan mutogató, soulból és R&B-ből is nagyobbat merítő hozzáállás, ettől pedig a First Light valamennyivel több lesz, mint egy átlagos roots lemez, viszont ez a keverék sem fogja tönkreizgatni a nyugalomra éhezők idegeit.
 
A minimális mennyiségű elektronika, a puha hangú énekesnők és műfajbarát tónusokon megszólaló férfiak mellett természetesen a nagy lazuláson van a hangsúly. Az elmélet szerint jár az egyszeri embernek, hogy néha elhitesse magával: nincs is semmi baj - az Easy Star All-Stars ennek a törekvésnek kíván megágyazni, teljesen tisztességes módon, de egyszer sem átlépve azt az ingerküszöböt, aminél akárki felkapná a fejét. Na jó, a címadó dalban a Halálos fegyverbe illő futamokkal szórakozó szaxofon azért meg tudja zavarni a világ erőinek tökéletes egyensúlyába vetett hitet.
 
A First Light képes megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket az ember egy függőágyból egy reggae lemez felé meg tud fogalmazni, de ennél sokkal többet nem igazán hoz.