Eddie „Fingers”Ojeda gitárossal beszélgetünk a két éve már smink nélkül koncertező bandáról, amely jövőre ünnepli fennállásának 40. évfordulóját.
 
- A Pannónia Fesztivál egyedüli külföldi fellépőjeként, itt Magyarországon indul a Twisted Sister tavaszi turnéja. Hogy jött, hogy elfogadtátok a meghívást?
  
- Nem tudtam, hogy csak magyar zenekarok lépnek fel ezen a fesztiválon, de az igazság, hogy utoljára jó pár évvel ezelőtt játszottunk Magyarországon (Summer Rocks, 2004 – a szerk.), és az számomra nem volt egy szép emlékű koncert. Mindenki más boldog volt, és nagyon jól érezte magát, a közönség is jó volt, de nekem nem volt jó élmény. 
 
- Miért, mi történt? 
 
- Valami probléma volt a hangosítással, és a színpad egyik oldalán, az én oldalamon nagyon hangos volt, ami egyszerűen az őrületbe kergetett. Egyáltalán nem tudtam élvezni azt a koncertet. 
 
- Ennyire jól emlékszel a koncertekre? 
 
- Erre nagyon jól emlékszem a problémák miatt, de egyébként is, bár rengeteg koncertet csináltunk, szinte mindegyikről maradt valami emlékem, ez azért is van, mert minden egyes fellépésünk más. Vannak csapatok, akik az első hangtól az utolsó szövegig minden este mindent ugyanúgy csinálnak, velünk nem ez a helyzet. Lehet, hogy Dee mond valamit, vagy hosszabb ideig beszél a közönséghez, vagy máshogy alakulnak a dolgok, de én ezt nagyon szeretem, mert mindig történik valami vicces. Ez az egyik legjobb dolog ebben a csapatban, hogy sosincs egy unalmas pillanat. 
 
- Nemrégiben New Yorkban adtatok egy koncertet a Pinkburts Projekt keretében. Ez pontosan mi? 
 
- Ez egy segélykoncert volt, amin részt vett velünk az Antigone Rising. A koncert és a hozzákapcsolódó gitár, erősítő aukcióból befolyt összeget az Okuláris Immunológia és Uvetis Alapítvány számára ajánljuk fel. Az uvetis egy szembetegség, ami a leggyakoribb oka a látáskárosulásnak a fiatal amerikai lányok körében. Jay Jay lánya ebben a betegségben szenved, és ezért hozta létre a Pinkburst Alapítványt [pinkburstproject.org]. 
 
- Próbáltok még a turnék előtt? 
 
- Általában csak egyszer. Elég jól tudjuk már a számokat, de azért mindig megpróbálunk egy-egy kevésbé ismert dalt is becsempészni, a setlistből persze nem maradhatnak ki az olyan dalok, amiket mindenki ismer. A slágereket, mint például az I Wanna Rock vagy a We're Not Gonna Take It, igyekszünk a program közepén játszani, hogy az embereknek ne kelljen a koncert végéig várni azokra.  
 
- A Twisted utolsó anyaga, a 2006-ban megjelent Twisted Christmas volt. Új anyagon nem gondolkoztok? 
 
- Azt gondoljuk az új anyaggal kapcsolatban, hogy annyira hosszú időbe telik, míg az emberek megismerik azt, hogy szinte nincs túl sok értelme. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy soha többé nem csinálunk új lemezt, mert sosem tudhatod előre, hogy mi fog történni, de egyelőre nincs tervbe véve. 
 
- 2006-ban megjelent első szólólemezed is, Axes 2 Axes címen, amin Dee mellett számos fantasztikus vendégművész is szerepelt. Kire vagy a legbüszkébb? 
 
- Egyértelműen Ronnie James Diora [Dio, Rainbox, Black Sabbath]. Eleve óriási dolognak tartom, hogy dolgozhattam vele, de annak fényében, hogy azóta elhunyt, még különlegesebb dolog számomra, hogy lehetőségem volt zenélni vele. 
 

Nagyítás

- Ha jól tudom, készül már a második szólólemezed is. 
 
- Igen, jelenleg a második a szólólemezemen dolgozok, és bár semmi sem sürget, remélem, még idén megjelenik. Ez sok mindentől függ. Szeretek vendégművészekkel dolgozni, nagyon élvezem, hogy olyan emberekkel dolgozhatok, akikre felnézek, de persze a legtöbbjük nagyon elfoglalt művész.  
 
- 2009-ben Dee bejelentette, hogy az volt az utolsó év, amikor a Twisted smink és jelmez nélkül lép színpadra. Miért hagytátok el ezeket a külsőségeket? 
 
- Valójában annyi történt, hogy eljutottunk egy olyan pontra, amikor azt gondoltuk, hogy ez vicces volt, amikor sokkal fiatalabbak voltunk, de az idő múlásával érettebbek lettünk és valahogy lefutott ez a sminkes dolog, és már nekünk is sokkal inkább helyénvalónak tűnik anélkül fellépni, csak úgy, amilyenek vagyunk. De ha megnézed a lemezeinket, mindegyiken van sminknélküli fotó, szóval korábban is megvolt ez a vonal. Most azt gondoltuk, elhagyjuk a külsőségeket és inkább a számokra koncentrálunk. 
 
- Nem lett más a színpadi jelenlétetek azóta, hogy elhagytátok ezeket? 
 
- Szerencsére a koncertjeink sokkal inkább a zenéről és a csapat energiájáról szólnak, és azt hiszem, hogy a smink és a ruhák csak egy kis extra dolog volt, de nem gondolom, hogy valaha is annyira számított volna ez. Beszéltünk emberekkel erről, akik azt mondták, hogy ők nem is igazán vettek észre a különbséget. 
 
- Gondolom, nincs interjú, amiben ne említenék meg a jelképeddé vált „bullseye” (bikaszem) gitárodat. Most hány van belőle? 
 
- Több különböző fajta is van belőle, de amit a leggyakrabban használok az a rózsaszín-fekete, ami az egész dolgot elindította. Tudod, én voltam az első ember, akinek ilyen bullseye gitárja volt. Valójában sosem gondoltam, hogy ekkora dolog lesz belőle, vagy hogy vizuálisan ennyire fontos eleme lesz a Twistednek. Most azt hiszem, hat ilyen gitárom van, köztük egy klasszikus, egy fekete-fehér és nemrég csináltattam egy újat, ami egy lila-fekete Boogy Bodies. Valószínűleg azon játszok majd Magyarországon.  
 
- A csapat jövőre ünnepli 40. születésnapját. Készültök valamivel? 
 
- Egészen biztosan kitalálunk majd valamit. 
 
- Tíz évvel ezelőtt állt újra össze a csapat. Az újrakezdés óta, milyen lett a csapat? 
 
- Mindenki sokkal érettebb és tapasztaltabb lett. Mint minden együttesnél nálunk is voltak problémák, de nagyon jól kijövünk egymással, jól ismerjük egymást, tudjuk, hogy mivel lehet a másikat kihozni a béketűréséből, és megpróbáljuk nem felidegesíteni egymást. Tiszteljük egymást, és mint a legtöbb csapatnál, akik befutnak, működik köztünk egy fajta kémia, ami nélkül lehetnénk a világ legjobb zenészei, akkor sem működne. Mi mindannyian az eredeti tagok vagyunk, és van valami, amitől működik a csapat.