Kiss Erzsi számtalan projektben közreműködött már, és továbbra sem bír lenyugodni: most épp maga mellé gyűjtött néhány lelki- és tettestársat (Szandtner Anna, Kovács Linda, Dudás Zsombor, Dombi Kati, Pápai István), hogy közösen szabadítsák a világra az artikulálatlan, törzsi jellegű énekből felépülő dalaikat, melyeket néhol ütősök színeznek, máskor viszont teljesen a capella huhogást kapunk.



A lemez dalait teljesen felesleges lenne egyenként értékelni, hiszen az Édenkelet összességében érdekes kiadvány (vagy inkább jelenség), melynek gesztus értéke van. A számokban afrikai, ázsiai, keleti és balkáni dallamok keverednek, szöveg helyett halandzsát hallunk, a zenekar százféle tájra kalauzol minket, köztük olyan helyekre is, amelyeket korábban soha senki sem láthatott. Ami még érdekesebb ebben az önkifejezési formában, hogy felülemelkedik a nemzetek között húzódó nyelvi Bábel-tornyokon, nem szavakkal, hanem hangokkal és hangulatokkal beszél, így a természet lényegéhez vezet vissza.



Ez mind szép és jó, de azért azt is el kell mondani, hogy ha valaki épp nincs ilyen típusú avantgárd világzenére hangolódva, vagy csak egyszerűen nincs türelme ehhez a mókához, hamar idegesíteni kezdi a sok "huhuhu", "pabadaba" és "dederede", megfelelő lelkiállapotban azonban egész izgalmas élményt jelenthet az Édenkelet meghallgatása - vagy inkább megélése.