Miért sikerülnek általában olyan jól a bokszolókról készült filmek? Szinte mindegy, ki húzza fel a kesztyűt, kin éktelenkednek öklömnyi monoklik vagy kinek repül ki a sokadik foga, az elismerés garantált.
A díjkiosztó szervezetek egy-egy szorító láttán lassan már reflexből dobálják a plecsniket. Ám tegyük hozzá, jogosan, hiszen kevés kivételtől eltekintve e képen-nyalintó szösszenetek valóban megérdemlik a piedesztált. Nos, a miértek minden bizonnyal az egyén fizikai és egyben szimbolikus küzdelmében keresendők. Az ember-ember ellen az egyik legősibb és legmacsóbb tisztelet-kiváltó toposz.
10. A bunyós (1997, r.: Jim Sheridan)
A pofon-felelős: Daniel Day-Lewis
Sheridan IRA-érájának utolsó filmje, melyben a 14 évi raboskodás után szabaduló Danny Flynn (Day-Lewis) szeretne távol maradni a politikától és az agressziótól, és inkább folytatná a bokszot, és szívesen létrehozna egy bokszsulit, ahol ifjoncokat edzene. Persze a régi szerelem, a barátok és a régi kapcsolatok ezúttal sem hagyják normálisan öklözni az embert. A rendező ekkoriban már Oscar-ügyileg is vén rókának számított A bal lábam és az Apám nevében kapcsán, A bunyós mégsem váltotta be a vérmes reményeket, annak ellenére, hogy korrekt bunyós filmről volt szó. Talán kevesebb szájtépéssel és több orcakárosítással még többre vihette volna.
9. Ali (2001, r.: Michael Mann)
A tasli-felelős: Will Smith
Alapvetően már az is fura, hogy a sportág egyik legnagyobb (ha nem a...) csillagáról csak 2001-ben készült nagyszabású hollywoodi film. Cassius Marcellus Clay életénél hálásabb témára pedig hiába várnak a díjakra ácsingózó életrajzi filmek tudorai. A Muhammad Aliként sporttörténelmet bunyózó fickó sztoriját végül Michael Mann csapta fel a vászonra, és bár az addig csupán akció- és vígjátékban utazó Will Smith-nek e szerep meghozta első Oscar-jelölését (Jon Voight-nak pedig a negyediket), maga a film mégsem ütött akkorát, mint amekkorát vártak tőle. Szerintünk Mann tárgyilagos, kevésbé hatásvadász megközelítése teljesen rendben volt, ám azt elsimerjük, hogy a katarzis elmaradt.
8. Hurrikán (1999, r.: Norman Jewison)
Az ütés-felelős: Denzel Washington
Rubin ‘Hurrikán’ Carter majdhogynem mandelai története csak úgy ordított a megfilmesítésért. Ártatlanság, börtön, rasszizmus, barátság, nyomozás és természetesen a boksz! Ennyi fogalmat egyetlen filmbe kellett belesanyargatni, ráadásul úgy, hogy ne váljék nyáltengerré az anyag. Nos, erről Denzel Washington gondoskodott, aki élete egyik legjobb alakításával tisztelgett a 20 éven keresztül ártatlanul fogva tartott profi bokszoló Carter előtt. A Golden Globe-ot meg is kapta, az Oscart végül Kevin Spacey (Amerikai szépség) csente el…
7. A remény bajnoka (2005, r.: Ron Howard)
A csapás-felelős: Russell Crowe
Ron Howard is belekóstolt a verejtékben úszó muszklik és vérző orrok világába. Ő James Braddock-ot életét álmodta vászonra, aki a XX. század első felének egyik legfőbb bunyós-legendája volt. A 21 évesen már profi bokszolóként tevékenykedő Braddock néhány felettébb gyümölcsőző cséphadaró év után kénytelen volt visszavonulni, majd koldussorsra jutott, és mikor már mindenki lemondott róla (ekkor már a harmincon is túl volt), visszatért: többek közt a világbajnok Max Baert is legyőzte. Mi ez, ha nem a kisember diadala? Mi ez, ha nem egy Oscar-esélyes film alapja? Russell Crowe ugyan kicsit idős volt a szerepre, ám hitelesen tudott koldulni, ráadásul Craig Bierko-t is megkonnyasztotta.
6. Rocky Balboa (2006, r.: Sylvester Stallone)
A nyakleves-felelős: Sylvester Stallone
Egy évvel A remény bajnoka után Rocky megmutatta, hogy Braddock a nagy visszatérésekor még mindig pólyás volt hozzá képest. A különbség csak annyi, hogy ezúttal a fikció erdejében barangolunk. A híres-neves-legendás-oscaros eredeti Rocky folytatásai egyre inkább próbálták kiütni a franchise-t a nyeregből és a ringből egyaránt. Épp ezért a legtöbben (mi is) előre röhögtünk, mikor Stallone bejelentett egy újabb folytatást, melyben hatvan évesen lép újra a kötelek közé. Szerencsétlen! Nos, az év egyik legnagyobb meglepetéseként tudatosult bennünk, hogy Stallone és Rocky kapcsolata ismét működik. Sly megmutatta, hogy még mindig bírja a gyűrödést, így azt javasoljuk, hogy a hat epizódot számláló sorozatból elég az első és az utolsót láttamoztatni.
5. The Fighter - A harcos (2010, r.: David O. Russell)
A füles-felelős: Mark Wahlberg
A műfaj legfrissebb darabja, és no lám csak, hetes darab Akadémiai jelölés birtokosa. Ismét valós a sztori, ezúttal Micky Wardé és Dicky Eklundé, akik vezetéknevük ellenére testvérek. Dicky még a híres Sugar Ray Leonardot is kiütötte egyszer (bár sokak szerint Sugar Ray csak elcsúszott), s a zűrös életű fickó most öccsét próbálja minél keményebbre formálni. David O. Russell filmje remek látlelet az amerikai kisvárosi munkásosztályról, akik most a boksz révén próbálnak kitörni a névtelenségből. A i-re a pontot azonban Christian Bale teszi fel, aki humorral és drámával mixel rendkívül erős alakítást tett le az asztalra.
4. Rocky (1976, r.: John G. Avildsen)
A saller-felelős: Sylvester Stallone
Rocky startja világraszóló volt. A Stallone forgatókönyvéből és főszereplésével készült filmet 10 Oscarra jelölték, melyekből ugyan csak hármat hozott el, ám köztük volt a Legjobb film díja is, melyet olyan klasszikusok elől orozott el, mint a Taxisofõr, Az elnök emberei vagy a Hálózat. S, bár korántsem tökéletes műről van szó, pontosan ugyanazokat az erényeket csillogtatta meg, mint idén A harcos, csupán harmincnégy évvel korábban. Stallone világsztár lett, s további öt epizódban ütközött bele a tenyere számos ellenfele pofográfiájába.
3. Blöff (2000, r.: Guy Ritchie)
A tockos-felelős: Brad Pitt
A Blöff nem kifejezetten bokszfilm. Elsősorban a londoni alvilág vicces és brutális figuráiról szól, ám a seftesek és nagykutyák össztüzében fontos szerepet játszik az illegális boksz is. A film előtt még nem gondoltuk volna, hogy a Hét év Tibetben és a Ha eljön Joe Black szöszi szépfiúját széttetkózott és érthetetlen nyelven hadováló romaként láthatjuk viszont nemsokára, ám Pitt megbirkózott ezzel a feladattal is. A Blöff boksz-jelenetei azonban nem csupán miatta ütősek, szükség volt Ritchie vizuális gegjeire is. Az eredmény mocskos, látványos és macsós. Kihagyásuk csak saját felelősségre!
2. Millió dolláros bébi (2004, r.: Clint Eastwood)
A maflás-felelős: Hilary Swank
Egy nőé az ezüstérem, bizony! Az időskorára Hollywood egyik legjobb rendezőjévé avanzsáló Eastwood sem tudta elkerülni a szorítódrámát, ám egy kis csavarral passzolta az alfahímeket, és egy naiv női harcost tett meg hősének. A Millió dolláros bébi az év legjobb filmje lett az Oscaron (összesen négy díjjal), a Rocky után újabb legjobb film díjat hozott a bokszfilmek műfajának, valamint kategóriáján belül a negyedikként (a Rocky, a Rocky III. és a Rocky IV. után) lépte át a százmillió dolláros bevételt Amerikában. Hilary Swank pedig e lista hátrébb lévő szereplőivel ellentétben el is hozta a legjobb színész díját...
1. Dühöngõ bika (1980, r.: Martin Scorsese)
A frász-felelős: Robert De Niro
Kétségkívül a legkultikusabb boksz-menet. Jake La Motta, a dühöngéseiről és problémás életviteléről hírhedt világbajnok bokszoló története Scorsese után kiáltott, aki Robert De Niro félelmetes átalakulása mellett fekete-fehérben, nyersen és hitelesen tálalta a tehetséges sportember felemelkedését és bukását. De Niro és a vágó ugyan megkapták az Oscarjukat, ám sokak szerint az Akadémia addigi egyik legnagyobb tévedése volt, hogy az Átlagembereknek és Robert Redfordnak kedvezett a Dühöngő bikával és Scorsese-vel szemben. Az azóta eltelt idő mindenesetre elégtételt vett, hiszen míg az előbbiről sokan nem is tudják, hogy létezik, addig az utóbbi ilyen listák élén kaphat helyet...K.O.
10. A bunyós (1997, r.: Jim Sheridan)
A pofon-felelős: Daniel Day-Lewis
Sheridan IRA-érájának utolsó filmje, melyben a 14 évi raboskodás után szabaduló Danny Flynn (Day-Lewis) szeretne távol maradni a politikától és az agressziótól, és inkább folytatná a bokszot, és szívesen létrehozna egy bokszsulit, ahol ifjoncokat edzene. Persze a régi szerelem, a barátok és a régi kapcsolatok ezúttal sem hagyják normálisan öklözni az embert. A rendező ekkoriban már Oscar-ügyileg is vén rókának számított A bal lábam és az Apám nevében kapcsán, A bunyós mégsem váltotta be a vérmes reményeket, annak ellenére, hogy korrekt bunyós filmről volt szó. Talán kevesebb szájtépéssel és több orcakárosítással még többre vihette volna.
9. Ali (2001, r.: Michael Mann)
A tasli-felelős: Will Smith
Alapvetően már az is fura, hogy a sportág egyik legnagyobb (ha nem a...) csillagáról csak 2001-ben készült nagyszabású hollywoodi film. Cassius Marcellus Clay életénél hálásabb témára pedig hiába várnak a díjakra ácsingózó életrajzi filmek tudorai. A Muhammad Aliként sporttörténelmet bunyózó fickó sztoriját végül Michael Mann csapta fel a vászonra, és bár az addig csupán akció- és vígjátékban utazó Will Smith-nek e szerep meghozta első Oscar-jelölését (Jon Voight-nak pedig a negyediket), maga a film mégsem ütött akkorát, mint amekkorát vártak tőle. Szerintünk Mann tárgyilagos, kevésbé hatásvadász megközelítése teljesen rendben volt, ám azt elsimerjük, hogy a katarzis elmaradt.
8. Hurrikán (1999, r.: Norman Jewison)
Az ütés-felelős: Denzel Washington
Rubin ‘Hurrikán’ Carter majdhogynem mandelai története csak úgy ordított a megfilmesítésért. Ártatlanság, börtön, rasszizmus, barátság, nyomozás és természetesen a boksz! Ennyi fogalmat egyetlen filmbe kellett belesanyargatni, ráadásul úgy, hogy ne váljék nyáltengerré az anyag. Nos, erről Denzel Washington gondoskodott, aki élete egyik legjobb alakításával tisztelgett a 20 éven keresztül ártatlanul fogva tartott profi bokszoló Carter előtt. A Golden Globe-ot meg is kapta, az Oscart végül Kevin Spacey (Amerikai szépség) csente el…
7. A remény bajnoka (2005, r.: Ron Howard)
A csapás-felelős: Russell Crowe
Ron Howard is belekóstolt a verejtékben úszó muszklik és vérző orrok világába. Ő James Braddock-ot életét álmodta vászonra, aki a XX. század első felének egyik legfőbb bunyós-legendája volt. A 21 évesen már profi bokszolóként tevékenykedő Braddock néhány felettébb gyümölcsőző cséphadaró év után kénytelen volt visszavonulni, majd koldussorsra jutott, és mikor már mindenki lemondott róla (ekkor már a harmincon is túl volt), visszatért: többek közt a világbajnok Max Baert is legyőzte. Mi ez, ha nem a kisember diadala? Mi ez, ha nem egy Oscar-esélyes film alapja? Russell Crowe ugyan kicsit idős volt a szerepre, ám hitelesen tudott koldulni, ráadásul Craig Bierko-t is megkonnyasztotta.
6. Rocky Balboa (2006, r.: Sylvester Stallone)
A nyakleves-felelős: Sylvester Stallone
Egy évvel A remény bajnoka után Rocky megmutatta, hogy Braddock a nagy visszatérésekor még mindig pólyás volt hozzá képest. A különbség csak annyi, hogy ezúttal a fikció erdejében barangolunk. A híres-neves-legendás-oscaros eredeti Rocky folytatásai egyre inkább próbálták kiütni a franchise-t a nyeregből és a ringből egyaránt. Épp ezért a legtöbben (mi is) előre röhögtünk, mikor Stallone bejelentett egy újabb folytatást, melyben hatvan évesen lép újra a kötelek közé. Szerencsétlen! Nos, az év egyik legnagyobb meglepetéseként tudatosult bennünk, hogy Stallone és Rocky kapcsolata ismét működik. Sly megmutatta, hogy még mindig bírja a gyűrödést, így azt javasoljuk, hogy a hat epizódot számláló sorozatból elég az első és az utolsót láttamoztatni.
5. The Fighter - A harcos (2010, r.: David O. Russell)
A füles-felelős: Mark Wahlberg
A műfaj legfrissebb darabja, és no lám csak, hetes darab Akadémiai jelölés birtokosa. Ismét valós a sztori, ezúttal Micky Wardé és Dicky Eklundé, akik vezetéknevük ellenére testvérek. Dicky még a híres Sugar Ray Leonardot is kiütötte egyszer (bár sokak szerint Sugar Ray csak elcsúszott), s a zűrös életű fickó most öccsét próbálja minél keményebbre formálni. David O. Russell filmje remek látlelet az amerikai kisvárosi munkásosztályról, akik most a boksz révén próbálnak kitörni a névtelenségből. A i-re a pontot azonban Christian Bale teszi fel, aki humorral és drámával mixel rendkívül erős alakítást tett le az asztalra.
4. Rocky (1976, r.: John G. Avildsen)
A saller-felelős: Sylvester Stallone
Rocky startja világraszóló volt. A Stallone forgatókönyvéből és főszereplésével készült filmet 10 Oscarra jelölték, melyekből ugyan csak hármat hozott el, ám köztük volt a Legjobb film díja is, melyet olyan klasszikusok elől orozott el, mint a Taxisofõr, Az elnök emberei vagy a Hálózat. S, bár korántsem tökéletes műről van szó, pontosan ugyanazokat az erényeket csillogtatta meg, mint idén A harcos, csupán harmincnégy évvel korábban. Stallone világsztár lett, s további öt epizódban ütközött bele a tenyere számos ellenfele pofográfiájába.
3. Blöff (2000, r.: Guy Ritchie)
A tockos-felelős: Brad Pitt
A Blöff nem kifejezetten bokszfilm. Elsősorban a londoni alvilág vicces és brutális figuráiról szól, ám a seftesek és nagykutyák össztüzében fontos szerepet játszik az illegális boksz is. A film előtt még nem gondoltuk volna, hogy a Hét év Tibetben és a Ha eljön Joe Black szöszi szépfiúját széttetkózott és érthetetlen nyelven hadováló romaként láthatjuk viszont nemsokára, ám Pitt megbirkózott ezzel a feladattal is. A Blöff boksz-jelenetei azonban nem csupán miatta ütősek, szükség volt Ritchie vizuális gegjeire is. Az eredmény mocskos, látványos és macsós. Kihagyásuk csak saját felelősségre!
2. Millió dolláros bébi (2004, r.: Clint Eastwood)
A maflás-felelős: Hilary Swank
Egy nőé az ezüstérem, bizony! Az időskorára Hollywood egyik legjobb rendezőjévé avanzsáló Eastwood sem tudta elkerülni a szorítódrámát, ám egy kis csavarral passzolta az alfahímeket, és egy naiv női harcost tett meg hősének. A Millió dolláros bébi az év legjobb filmje lett az Oscaron (összesen négy díjjal), a Rocky után újabb legjobb film díjat hozott a bokszfilmek műfajának, valamint kategóriáján belül a negyedikként (a Rocky, a Rocky III. és a Rocky IV. után) lépte át a százmillió dolláros bevételt Amerikában. Hilary Swank pedig e lista hátrébb lévő szereplőivel ellentétben el is hozta a legjobb színész díját...
1. Dühöngõ bika (1980, r.: Martin Scorsese)
A frász-felelős: Robert De Niro
Kétségkívül a legkultikusabb boksz-menet. Jake La Motta, a dühöngéseiről és problémás életviteléről hírhedt világbajnok bokszoló története Scorsese után kiáltott, aki Robert De Niro félelmetes átalakulása mellett fekete-fehérben, nyersen és hitelesen tálalta a tehetséges sportember felemelkedését és bukását. De Niro és a vágó ugyan megkapták az Oscarjukat, ám sokak szerint az Akadémia addigi egyik legnagyobb tévedése volt, hogy az Átlagembereknek és Robert Redfordnak kedvezett a Dühöngő bikával és Scorsese-vel szemben. Az azóta eltelt idő mindenesetre elégtételt vett, hiszen míg az előbbiről sokan nem is tudják, hogy létezik, addig az utóbbi ilyen listák élén kaphat helyet...K.O.
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek






