A karamell vörösbarna, sűrűn folyós; gyorsan szilárduló, jellemzően égett aromájú anyag, ami a 140-150 fokra hevített cukorból keletkezik. Ez nem is hangzik túl bonyolultnak, de ki gondolná, hogy egyben a legszélesebb körben használt élelmiszer-színezékről van szó, és szinte minden mesterségesen előállított élelmiszerben megtalálható. Ott van a sörökben, a barna kenyérben, a csokoládékban, a süteményekben, a brandykben, a csokoládé ízesítésű cukrászsüteményekben, a töltelékekben, a halételekben, a fagyasztott édességekben, a köhögés elleni szirupokban, a jégkrémekben, a lekvárokban, az üdítőitalokban, az édességekben vagy a whiskykben és a borokban.  
 
Száraz, tiszta és zsírmentes serpenyőben a cukor önmagában is felolvasztható, de kevés vízzel készíthetünk sűrű cukoroldatot – ezt kezdjük melegíteni, míg a folyadék el nem párolog, majd beindul a karamellképződés. Mivel igen magas hőfokon dolgozunk a karamellel, érdemes hozzá hőálló kesztyűt húzni, illetve egy tál hideg vizet kikészíteni. Mivel a megolvadt cukor hamar odaéghet, a megfelelő szín elérésekor húzzuk félre a tűzről a masszát, s később, ha keményedni kezdene, alacsony hőmérsékleten tartsuk melegen. Fontos, hogy a cukrot teljes felolvadásáig kevergessük, forrás után már hagyjuk békén, a kristályosodás és a légbuborékok képződése miatt. Innentől már szabad a gazda, a végeredményből készülhet sima vagy pörkölt mandulával ízesített karamellás tej, folyathatjuk vaníliafagylalt, fánk vagy banános palacsinta tetejére – avagy csinálhatunk belőle karamellás malacot! A cukor ugyanis nemcsak édesítő, de a sóhoz hasonlóan ízfokozó is, amire a legtöbb ázsiai konyhában már elég régen rájöttek – így a karamellel készített húsok is rendkívül finomak: A kockára vágott malachúst pedig csíkokra vágott kókuszdióhússal kell kisütni. Remek íze van, és nem émelyítően édes, ajánljuk mindenkinek.  
 
Buborék!  

Egy vékony fém fúvószál és nagy kapacitású tüdőnk segítségével, illetve jó adag türelemmel, az üveghez hasonló módon gyönyörű karamellgömböket fújhatunk. Az éppen csak megdermedni készülő karamellből formázzunk egy jó adagnyit a fémcső végére; majd szép lassan kezdjük el fújni, kezünkkel segítve az anyag eloszlatásában.