A részletgazdag, soulból is gyakran dolgozó, változatos beatek felett kiegyensúlyozott munkával folyamatosan jelen lévő Talib Kweli nem tolakszik az előtérbe, nem akar minden áron meggyőzni a saját igazáról, mégis magára irányítja a figyelmet, ahogy az általa megfogalmazott értékek és értéktelenségek között halad előre albumának dalaival együtt.


A rapper a mainstream zeneipartól magát függetlenítve jelentette meg a Gutter Rainbows-t, így az önmegvalósítás is alapértelmezett lehetőség itt, ami természetesen túl magas labda volt ahhoz, hogy ne csapják le.


Talib Kweli egyik legjobban sikerült húzása a Gutter Rainbows történéseinek során, hogy a kritikáit is képes higgadtan kommunikálni, ettől aztán a csapkodás helyét a gondolkodás, az izmokét pedig kényelmes, csillogó alapok veszik át. Az érzelmek és az indulatok gondosan megszűrve érkeznek, nem dominálják a számokat, de annyira mindenképpen jelen vannak, hogy élettel töltsék meg a különböző formákat. A saját erősségeivel és gyengéivel is tisztában lévő album arányos és dallamokat is bátran alkalmazó sorai lebegő könnyedséggel körítik a beateket, sokoldalú összhangot adva ezzel.
 
A tizenhárom producer kezéből kikerült tizennégy szám közel egy órájának tereiben Kweli otthonosan mozog, és az önbizalom meg a nyugalom kényelmes közelségében, minden agresszió nélkül alakítja mondanivalóját. A formás alapok és a rapper megnyerő modorban hozott szövegei erős és kellemes egységet alakotnak.