Németh Róbert: Ha jól emlékszem, már a Jazz előtt is felmerült, hogy csináljunk egy válogatáslemezt...
 
Szűcs Krisztián: …csak akkor tizenhárom évesek voltunk, és így nem tűnt annyira adekvátnak a dolog. 
 
R.: Tulajdonképpen ez a sors által elrendelt időpont, mert most még épp ráférnek egy CD-re az úgynevezett slágereink, vagyis azok a számok, amiket a rádiók játszottak. Ha lenne itthon single-kultúra, és most nem a magányos nőkre gondolok, szóval, ha lenne kislemezkultúra, akkor ezek lennének az A oldalak. Ez az „A” jelzésű lemez, a „B” jelzésűn pedig érdekességek, különlegességek… 


K.: …művészek és művek zeneközelben… 


R.: …újra felvett dalok, demók vannak, meg felvettünk egy számot a Karaván Famíliával… 


K.: …és van rajta két új szám, azt ne feledjük el, az Utazás a kegyetlenbe 1 és 2. Egy homéroszi igényű és terjedelmű zeneműcsokor… A régi dalok közül végül kettőt vettünk újra, az egyiket erősen újra is értelmeztük, a másikat, a Mindig jót akarok címűt pedig annyira szerettük és annyira rosszul szólt az eredeti verziójában, hogy már régóta viszketett a tenyerünk, hogy újra felvegyük. 
 
- A Karaván Famíliával a teljes közös műsort rögzítettétek? 

Nagyítás

 
K.: A lemezen csak egy ilyen dal van, de én szeretném, ha felvennénk az egészet egyben, mert szerintem ez is egy fontos része volt a zenekar történetének, és egy nagyon jó kis program. 
 
- Mi várható a születésnapi koncerten? 
 
R.: Lesznek vendégeink, de csak módjával, nem akarunk olyan koncertet, ahol egymásnak adják a kilincset a szokott arcok, azt szeretnénk inkább, hogy rólunk szóljon a buli, azzal az egy-két ember plusszal, aki vastagabban benne volt ebben a történetben.
 
K.: Lesznek olyan számok is, amiket már régen nem játszottunk, és ezt fájlalták az emberek, sőt mi is, de valahogy sosem volt rá idő. De ez egy jóval hosszabb koncert lesz, mint az átlagos… 
 
- A régi tagok ott lesznek? 
 
K.: Igen. Mondjuk nálunk olyan sok tagcsere nem volt, úgyhogy ez igazából két embert jelent, Cibát és Kiss Endrét. De Endrének kivételesen be lesz kötve a gitárja, nem úgy, mint régen… 
 
- Mennyire nehéz ennyi idő után zenei motivációt találni? 
 
K.: Nem nehéz, mert ha az lenne, akkor nem csinálnánk új számokat… Szerencsére olyan még nem volt a zenekar történetében, és reméljük, nem is lesz, hogy most már nagyon kéne valami újat csinálni, de nem jut eszünkbe semmi. Több lépcsőben van ez a történet szerintem. Alapvetően a legtöbb zenekarnál, és most világszinten beszélek, az első néhány lemezben van valamiféle újdonság, aztán, ha tényleg jó a banda, vagy van valamiféle vibe az egészben, akkor még csinálnak pár jó lemezt, aztán meggazdagodnak, és már nem érdekli őket az egész. Szerencsére a meggazdagodás minket nem fenyeget… 
 
Orbán Gyula: Nagyon nagy szerencsénk van! 
 
K.: Vegyük mondjuk a Coldplay zenekart, akik huszonegynehány évesen hipermilliárdosok lettek, majd már egy év múlva sem tudtak magukkal igazán mit kezdeni, alapvetően azért, mert egyszerűen annyira nem volt szempont, hogy bármit is csináljanak. Ennél ez nyilván összetettebb, de ha két lábbal a földön tud állni az ember iksz év után is, akkor valahogy természetesebbnek tűnik, hogy még mindig van ingere új dolgokat csinálni. 
 

Nagyítás

- Külfölddel mi újság? Pár éve még volt egy nagyobb felbuzdulás… 
 
Ábrahám Zsolt: Azért, mert volt miért felbuzdulni, nyert a zenekar egy európai díjat. De aztán sajnos az volt a kifutása, mint bárminek, ami innen próbálna indulni. Pedig ez egy elég jó ugródeszka lett volna, amit itthon nem is nagyon hittek el, meg aki tudott volna segíteni, az is inkább igyekezett elhallgatni azt a tényt, hogy van itt egy zenekar, akire felfigyeltek Európában. És nem mint valami érdekességre, hanem jó popzenekarként, amelyik megállhatná a helyét az európai piacon is akár.  
 
R.: Mindezen túl, őszintén szólva, azért ez egy nagyon összetett rendszer, először is rengeteg pénz meg emberi erőforrás kellene, és pluszban az, amiről Zsolt is beszélt. Ez így, együtt adta ki, hogy az utóbbi években azzal foglalkoztunk inkább, ahol vagyunk, ahol a mindennapjainkat éljük. 
 
K.: Igazából én azt látom, hogy egy zenekarnak el kell döntenie, hová koncentrál. Azt nem tudja megcsinálni, hogy itthon is el akar érni sok mindent, ezenfelül pedig teljes erőbedobással megpróbál külföldön labdába rúgni. Egy angol zenekarnak könnyű, mert neki a két pálya ugyanaz. 
 
Gy.: 2007-ben csináltuk azt a nagy turnét, a The Church elő zenekaraként, tíz országban játszottunk, és arra baromi jó volt, hogy felmérhettük: lenne keresnivalónk. Csak pont az előbb felsorolt okok miatt nem tudunk igazán előrelépni. Szarul hangzik, de olyan helyeken sikerült játszanunk, ahol magyar zenekar még a csengőt se nyomhatja meg. Mi sem nyomhattuk volna, ha nem az ausztrálok elő zenekara vagyunk… 
 
- Lassan már szinte Nagy Öregnek számítotok… 

Nagyítás

 
K.: Kisöregnek, inkább… A kemény meló most jön: fiatalodni kell, és híresedni. 
 
Zs.: De tényleg, most el kell kezdenünk dolgozni végre, hogy híresek is legyünk, ne csak öregek, mert azért itt még van bőven pótolnivalónk. Szerintünk jó zenét játszik a zenekar, ami sokkal több emberhez is eljuthatna – azt kell kitalálni, hogyan? 
 
K.: Talán erre is jó lesz ez a best of lemez, mert van egy csomó ember, aki ismer tőlünk egy rakás számot, és esetleg még szereti is, de nem biztos, hogy tudja kötni hozzánk.  
 
Zs.: „Ja, hogy ez az a zenekar, amelyik azt a számot is játssza? Meg azt a másikat is? Ja, akkor most már tudom. Csak a nevét nem tudom megjegyezni soha.” 
 
K.: Na lehet, hogy ezért kéne Hörcsögre változtatni! 
 
Gy.: Az első időkben voltak nagyon komoly dolgok, nem tudták megjegyezni, egyszer egy szórakozóhelyen beszélgettem valakivel, aki teljes meggyőződéssel állította, hogy a zenekar neve Hegyen Tíz Fegyenc. Mondtam neki, hogy nem az, de ő kötötte az ebet a karóhoz. Vitatkoztunk kicsit, aztán annyiban maradtunk.