Bár a leendő sportriporterek többségének fejébe már egész kicsi korban befészkeli magát a gondolat egy világraszóló sportesemény, győzelem, gól, világcsúcs közvetítéséről, a szakirányú képzés ideje – a cím által sugalltakkal ellentétben – csak jóval később érkezik el.
Kommunikáció és médiatudomány szakból a választék több mint bőséges (idén 14 városban, 21 karon indítottak), ám a tapasztalatok szerint sokkal inkább a specifikusabb, gyakorlatorientált képzések visznek közelebb a célhoz.
Baumstark Tibor, a DIGI Sport riportere kisgyerek kora óta imádta a sportot, űzte is versenyszerűen, és bár viszonylag hamar kiderült, hogy a tehetsége itt nem kínál perspektívát, mindenképpen szeretett volna az élsport közelében maradni.
„A jelentkezési lapomra elsőként a Kandó műszaki informatika szakát írtam be, és pechemre felvettek. Aztán az egyik rosszul sikerült digitálistechnika-szigorlat után fél év kényszerpihenőt kaptam, ekkor találtam rá a Komlósi Oktatási Stúdió hirdetésére. Ott végre rájöttem arra, hogy alapvetően nem a tanulással, hanem a tananyaggal volt problémám. Mindent imádtam az első pillanattól kezdve, amit ott tanultam, tapasztaltam és gyakoroltam.”
A KOS padjait egyébiránt elég sokan koptatták a sportriporterek közül: Hajdú B. István, Faragó Richárd, Méhes Gábor, Szántó Dávid, Haraszti Ádám és még sorolhatnánk.
Egri Viktor, aki közel 16 év „közszolgálat” után került a DIGI Sporthoz, szintén némi kitérővel jutott a pályára. „Az elhatározás megszületett egyszer gyerekkoromban, nagyjából akkor, amikor a többség vasutas vagy tűzoltó akar lenni. Aztán ezt az idő múlásával el is felejtettem. A pécsi JPTE egyetem közgazdasági szakára jártam, majd később a vizsgák helyett, inkább mellé. Számomra nagyjából az első pillanattól fogva világos volt, hogy a közgazdasági pálya ötletnek volt jó, de nekem nem. Közben 20 éves koromban elkezdtem járni egy újságíró-iskolába, ahol már az elején jeleztem: sport irányba szeretnék mozdulni. Török László, a MR akkori sportfőszerkesztője lett a gyakorlatvezetőm. Akkor már tudtam, mit szeretnék.”
Azon kívül, hogy az ember a megfelelő iskolába jár, vajon mi szükséges? „Elsősorban őrültnek kell lenni” – vélekedik Tibor. – „Szeretni kell mindent, ami a sporttal kapcsolatos, nem szabad, hogy problémát okozzon, ha egy mérkőzésre vagy eseményre akár 6-7 órát is készülni kell. Képes vagyok a nap 24 órájában sportot nézni, még akkor is, ha ezt az épp aktuális munkám nem indokolja.”
Viktor szerint ehhez a pályához elhivatottság és a sport szeretete szükséges, valamint SZERENCSE, így, csupa nagybetűvel.
Baumstark Tibor, a DIGI Sport riportere kisgyerek kora óta imádta a sportot, űzte is versenyszerűen, és bár viszonylag hamar kiderült, hogy a tehetsége itt nem kínál perspektívát, mindenképpen szeretett volna az élsport közelében maradni.
„A jelentkezési lapomra elsőként a Kandó műszaki informatika szakát írtam be, és pechemre felvettek. Aztán az egyik rosszul sikerült digitálistechnika-szigorlat után fél év kényszerpihenőt kaptam, ekkor találtam rá a Komlósi Oktatási Stúdió hirdetésére. Ott végre rájöttem arra, hogy alapvetően nem a tanulással, hanem a tananyaggal volt problémám. Mindent imádtam az első pillanattól kezdve, amit ott tanultam, tapasztaltam és gyakoroltam.”
A KOS padjait egyébiránt elég sokan koptatták a sportriporterek közül: Hajdú B. István, Faragó Richárd, Méhes Gábor, Szántó Dávid, Haraszti Ádám és még sorolhatnánk.
Egri Viktor, aki közel 16 év „közszolgálat” után került a DIGI Sporthoz, szintén némi kitérővel jutott a pályára. „Az elhatározás megszületett egyszer gyerekkoromban, nagyjából akkor, amikor a többség vasutas vagy tűzoltó akar lenni. Aztán ezt az idő múlásával el is felejtettem. A pécsi JPTE egyetem közgazdasági szakára jártam, majd később a vizsgák helyett, inkább mellé. Számomra nagyjából az első pillanattól fogva világos volt, hogy a közgazdasági pálya ötletnek volt jó, de nekem nem. Közben 20 éves koromban elkezdtem járni egy újságíró-iskolába, ahol már az elején jeleztem: sport irányba szeretnék mozdulni. Török László, a MR akkori sportfőszerkesztője lett a gyakorlatvezetőm. Akkor már tudtam, mit szeretnék.”
Azon kívül, hogy az ember a megfelelő iskolába jár, vajon mi szükséges? „Elsősorban őrültnek kell lenni” – vélekedik Tibor. – „Szeretni kell mindent, ami a sporttal kapcsolatos, nem szabad, hogy problémát okozzon, ha egy mérkőzésre vagy eseményre akár 6-7 órát is készülni kell. Képes vagyok a nap 24 órájában sportot nézni, még akkor is, ha ezt az épp aktuális munkám nem indokolja.”
Viktor szerint ehhez a pályához elhivatottság és a sport szeretete szükséges, valamint SZERENCSE, így, csupa nagybetűvel.
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek