Hazai karrierközpontjaink 40 év hátrányban vannak a nyugathoz képest, ám ez a lemaradás szigorúan csak időbeli! 
 
A magyar karrierközpontok rendszere és gyakorlata például színvonalban megelőz jó néhány európai országot, az említett hátrányt egyedül az a pár évtized szakmai tapasztalat, illetve a hallgatók motiválatlansága jelenti. Baumstark Bea, az ELTE Karrierközpont képzési vezetője angliai tapasztalatait osztotta meg velem. Ott a nagyobb egyetemek karrieres szolgáltatásain részt venni presztízs, amelyet a munkaerőpiac szereplői is megbecsülnek, így a diákok majdhogynem egymást tapossák, hogy bekerüljenek a képzésekre. „A kisebb egyetemeken azonban ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek a karrierközpontok, mint Magyarországon: a hallgatók kevésbé motiváltak. Ebben az esetben a karrierközpontok az oktatókat képzik ki, akik aztán saját óráikba építik bele például az önéletrajzírást.”  
 
Eltávolodva Angliától, Németországban például inkább a személyes tanácsadásra helyezik a hangsúlyt. A diákok minden tanulással, karrierrel kapcsolatos problémájukkal felkereshetik a karrierközpontok munkatársait, akár a vezetőket is, akik mindig rendelkezésükre állnak, prompt und herzlich. 
 
Különbség van azonban az európai és amerikai gyakorlat között is, amelyre kedves amerikai barátom, Erik hívta fel a figyelmemet. „Amerikában a hallgatónak magának kell megtalálnia azt az állást, gyakorlatot, ahová menni szeretne. Majd ha az megvan, ír egy kérelmet a „Career Services” osztálynak kiegészítő támogatásért. A karrierközpont aztán anyagilag beszáll a fogadó cégnek a gyakornok foglalkoztatásával járó kiadásaiba. Én kapok fizetést, cserébe pedig csak egy cikket kell írnom a gyakornokként ott eltöltött időről az egyetemi lapba – így a cég ingyenmarketinget is kap, az egyetem pedig új céges partnerre tesz szert.”