A görög és az orosz után most megjelent a francia és rögtön mellé a spanyol kötet is – és a már jól ismert és többször körülrajongott enciklopédikus méretében. Elegáns, színes, szagos, szélesvásznú egyszerre és természetesen most is tartományonként (régiónként) haladunk, bár Franciaország mutatkozik annyira terjedelmesnek, hogy bizonyos tájakat (Normandia és Bretaigne vagy a déli Langedoc, Rousillon, illetve Cévennek) összevonva kelljen kissé elnagyolni. Másik enyhe hiányérzetem, hogy a borvidékek ilyen terjedelmű ismertetése ételek, ötletek, hagyományok elől veszi el a helyet, igaz, külön izgalmasak a közös felületek úgy, mint a boros ételek, illetve a borecettől a likőrökig terjedő változatos skála. Közben persze megint bejön a paraszti konyha hihetetlen egyszerűsége és változatossága, a csirke negyven gerezd foghagymával vagy a címoldalra került kakas borban. És ha már itt tartunk, be is indul a nyálképződés, piacozáson kezd járni az eszem: mit próbáljak ki először, borjút vegyek vagy kakast (hol lehet kifejezetten kakast kapni?), még ma induljak el a piacra vagy várjak vele péntekig?
  
Ebben a sorozatban az a fantasztikus, hogy amellett, hogy egyszerre receptes és gasztrotörténeti jelleggel méri fel célterületét, állandó utalásokat is tesz (hogyan került penész a sajtokba, mitől osztriga az osztriga, hol tesznek aszalt barackot és hol mandulát a sütikbe stb.), amitől nemcsak egyszerűen országnyi gasztrokultúra lesz belőle, hanem mindenféle kapcsolatokkal átszőtt kulináriabirodalom. 

Vince Kiadó; 6995 Ft