A Lódító hódító egy olyan alternatív jelenben játszódik, melyben az emberekben nem fejlődött ki a hazugság képessége: egyáltalán nem tudnak hazudni, csakis a színtiszta igazat képesek mondani. Mindez elsőre nem tűnik olyan borzalmasnak, de ha jobban belegondolunk, nagyon is az. Hiszen képzeljük csak el: mit válaszolnánk, ha egy csúnya csecsemővel vagy éppen a „mit csináltál az imént?” kérdéssel szorítanak sarokba? (Filmünkben leggyakrabban az „olyan ronda, mint egy kis patkány” vagy az „éppen masztiztam/kakiltam egy jót” válaszlehetőségek fordulnak elő). 
 
Gervais utópisztikus komédiájának világában a munkatársak hétköznapi hanghordozásban, minden gyűlölet vagy egyéb érzelemnyilvánítás nélkül vágnak egymás fejéhez válogatott sértéseket (csak mert így gondolják), és drasztikusan átalakulnak a randizás szabályai is (a felek már a randevú elején közlik egymással elvárásaikat, ítéleteiket és az este várható végkimenetelét is). Ebben a valóságban természetesen érdekesen alakul a filmművészet helyzete is; gyakorlatilag nem létezik, hiszen a fikció maga szintén hazugság, kitaláció. Így kizárólag oktató- és reklámfilmeket gyártanak (a hazugságmentes reklámfilmekkel pedig ugye újabb pikáns területre érkezünk). Az Oktatási Filmstúdió kevéssé sikeres forgatókönyvírójaként dolgozik főhősünk, Mark Bellison (maga Gervais játssza), aki egy szép nap valami olyat tesz, amit addig még soha senki: elsőként a történelem során hazudik, ezzel pedig feltalálja magát a hazugságot (a film eredeti címe: The Invention of Lying). 
 
A férfi áttörést jelentő tettével természetesen a saját bőrét akarja menteni; és innentől kezdve nincs megállás – sem számára, sem a film és alkotói számára. Mivel az igazmondók legmerészebb álmukban sem gondolnák, hogy Bellison nem a valóságot mondja, a pénz- és nőszerzési lehetőségek és az érvényesülés egész tárháza tárul fel addig kifejezetten vesztes emberünk előtt. A Lódító hódító írói és rendezői pedig nem óvatoskodtak: habár rengeteg tréfás helyzetkomikumot is láthatunk, szimpla szórakoztatás helyett egy érdekes kísérletnek lehetünk tanúi, hiszen a filmesek nagyon következetesen egészen a végletekig viszik a „hazug ember a naiv igazmondók világában” szituációban rejlő poént. 
 
Ennek folyamán a film abszurditása már-már Monty Python-i magasságokba emelkedik (elképesztő, de még azt is bebizonyítják, hogy a hazugság jó), ezenkívül megtörténik az a paradoxon is, hogy megható pillanatokat figyelhetünk ebben az alapjaiban cinikus alkotásban (lásd például a kulcsfontosságú kegyes hazugság esetét). A Lódító hódító így nem annyira önfeledten kacagtató vígjáték, mint inkább fanyar, mégis szívmelengető szatíra, egy gondolatébresztő, bátor vallás- és társadalomkritika, ami azonban a filmen masszívan végigvonuló szerelmi szálnak köszönhetően a lelke mélyén (akárcsak Gervais korábbi nagyszerű alakítása, a Kísértetváros) szabályos romantikus komédia – és ez így is van rendjén.Vagy mégsem? 8/10 
 
 
Kiadás: 
Magyar és angol DD 5.1-es hang, magyar és angol felirat. Az extrák legjobbja egy 6 és fél perces kisjátékfilm, A hazugság hajnala, ami a Lódító hódító „miniprequeljeként” működik. Ugyanehhez az anyaghoz kapcsolódik egy fiktív (?) portréfilm, melyben Gervais saját haverját, a statisztálni hívott rádiós producer-író Karl Pilkingtont hülyíti és szívatja 18 percben, és – igen stílszerűen – egyszerűen képtelenség eldönteni róla, hogy valódi vagy megrendezett jeleneteket látunk benne. A viszonylag rövid, bolondos werkfilmben is főként egymást cukkolják az alkotók, de igen szórakoztatóak a kimaradt és rontott (jórészt elröhögött) jelenetek is. Vannak még jópofa, de kissé felesleges saját készítésű videók is a kulisszák mögül; ezenkívül filmajánlók. Minden extrához magyar felirat jár. 7/10 
 
The Invention of Lying, 2009 * 96 perc * Select Video * (12)