A Metallica, a Slayer, az Anthrax és a Megadeth közös Európa-turnéja garantáltan helyet kapott a metál történetének nagy momentumai között. Bár ez az összeállítás elkerülte hazánkat, a Megadeth nemrégiben fergeteges koncertet adott a Pecsa színpadán.
Kérdéseinkre a Jag Panzert és a Nevermore-t is megjárt „új” gitáros, Chris Broderick válaszolt.
- Mi mással is indíthatnám a beszélgetést, mint a Sonisphere Fesztiválos fellépésekkel. Milyen érzés volt a három legendával egy színpadon állni?
- Röviden? Zenészként életem legnagyobb élménye volt. Mindhárman óriási bulit adtak, ugyanakkor úgy érzem, nekünk is sikerült kihozni magunkból a maximumot.
- Találkoztál bármelyik zenekar tagjaival korábban?
- A slayeres és az anthraxes srácokkal párszor összefutottam már, de igazából sosem kerültünk közelebbi kapcsolatba. Frankie Bellóval (az Anthrax basszusgitárosa – a szerk.) különösen jó haverok lettünk, de sokat lógtam együtt Kerry Kinggel és Dave Lombardóval is. A Metallica tagjaival most találkoztam először. Elsőként Rob Trujillóval ismerkedtem meg, aki azon nyomban meg is hívott minket ebédre. De Lars is hasonlóan közvetlen és kedves arc volt. Egyébiránt nem volt nehéz észrevenni, mennyire hiányzott nekik, hogy újra a régi barátokkal bulizzanak. Ugyanis mióta milliós lemezeladásokat produkáló világsztárok lettek, csak igen ritkán volt részük ilyesmiben.
- Mikor csatlakoztál a Megadeth-hez, nem voltak fenntartásaid Dave-vel szemben? Sokak szerint nem éppen könnyű természetű zenész.
- Tudod, minél régebb óta foglalkozol zenével, annál határozottabb elképzeléseid vannak arról, hogy a basszus hogyan szólaljon meg egy dalban vagy éppen egy-egy szerzeményhez milyen énekdallam vagy dobtéma passzolna leginkább. Dave általában kész ötletekkel áll elő, melybe beleszövi mások elképzeléseit. Egy nagyobb egóval megáldott, keményfejű gitáros bizonyára nem sokáig bírná mellette, számomra viszont határozottan fekszik ez a munkamódszer. Mindemellett meggyőződésem, hogy Dave makacssága nélkül a Megadeth nem vált volna a világ egyik legnépszerűbb metálzenekarává.
- A klasszikus zenével hogyan kerültél kapcsolatba?
- Amikor megkaptam az első hangszeremet, klasszikus gitárzenét kezdtem tanulni. Ez cseppet sem volt egyszerű számomra, ugyanis ekkor már javában rock- és metálszerzeményeket gyakorolgattam otthon. Ez némileg összezavart, a két műfaj ugyanis technikailag ég és föld. Később már biztos voltam benne, melyik irányba szeretném elkötelezni magam. A klasszikus zene iránti szeretetem azonban így is megmaradt.
- Mi mással is indíthatnám a beszélgetést, mint a Sonisphere Fesztiválos fellépésekkel. Milyen érzés volt a három legendával egy színpadon állni?
- Röviden? Zenészként életem legnagyobb élménye volt. Mindhárman óriási bulit adtak, ugyanakkor úgy érzem, nekünk is sikerült kihozni magunkból a maximumot.
- Találkoztál bármelyik zenekar tagjaival korábban?
- A slayeres és az anthraxes srácokkal párszor összefutottam már, de igazából sosem kerültünk közelebbi kapcsolatba. Frankie Bellóval (az Anthrax basszusgitárosa – a szerk.) különösen jó haverok lettünk, de sokat lógtam együtt Kerry Kinggel és Dave Lombardóval is. A Metallica tagjaival most találkoztam először. Elsőként Rob Trujillóval ismerkedtem meg, aki azon nyomban meg is hívott minket ebédre. De Lars is hasonlóan közvetlen és kedves arc volt. Egyébiránt nem volt nehéz észrevenni, mennyire hiányzott nekik, hogy újra a régi barátokkal bulizzanak. Ugyanis mióta milliós lemezeladásokat produkáló világsztárok lettek, csak igen ritkán volt részük ilyesmiben.
- Mikor csatlakoztál a Megadeth-hez, nem voltak fenntartásaid Dave-vel szemben? Sokak szerint nem éppen könnyű természetű zenész.
- Tudod, minél régebb óta foglalkozol zenével, annál határozottabb elképzeléseid vannak arról, hogy a basszus hogyan szólaljon meg egy dalban vagy éppen egy-egy szerzeményhez milyen énekdallam vagy dobtéma passzolna leginkább. Dave általában kész ötletekkel áll elő, melybe beleszövi mások elképzeléseit. Egy nagyobb egóval megáldott, keményfejű gitáros bizonyára nem sokáig bírná mellette, számomra viszont határozottan fekszik ez a munkamódszer. Mindemellett meggyőződésem, hogy Dave makacssága nélkül a Megadeth nem vált volna a világ egyik legnépszerűbb metálzenekarává.
- A klasszikus zenével hogyan kerültél kapcsolatba?
- Amikor megkaptam az első hangszeremet, klasszikus gitárzenét kezdtem tanulni. Ez cseppet sem volt egyszerű számomra, ugyanis ekkor már javában rock- és metálszerzeményeket gyakorolgattam otthon. Ez némileg összezavart, a két műfaj ugyanis technikailag ég és föld. Később már biztos voltam benne, melyik irányba szeretném elkötelezni magam. A klasszikus zene iránti szeretetem azonban így is megmaradt.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek



