A hangszerek közé született Lady Daisey ugyanakkor egyik kasztba sem suvasztható be egyszerűen, hiszen ő is hozott anyagból dolgozik, és az alapok csak ritkábban mutatnak irgalmatlan kreativitásra mutató jeleket - van kevés hiphop is -, de a díva-karakter helyett (szép kontrasztot mutatva nevével) közvetlen előadó benyomását kelti, aki a sündisznókölykök ellenállhatatlanságával énekel kislányosan ártatlan, nagylányosan formás hangon.

Az In My Pocket nem akarja kirúgni a ház oldalát, nem akarja magát bulilemeznek eladni, és nem mozog sokat, inkább a puha, kimérten hömpölygő basszusfutamokból és a nyugodtan dünnyögő háttérvokalisták kórusából alakítja ki a később aztán Lady Daisey által beénekelt tereket, mint ahogy az akár Goes Down Like című dalban is hallható.
 
A frontlány a maga módján el-elvezetgeti a mögötte zenélőket, de az ő hangja hozta újdonságérzet hamar elmúlik, és a lemez képviselte elképzelések mögül eltűnik a többesszám, ahogy frissebb ötletek nélkül, többé-kevésbé ugyanabban a mederben zajlanak az események, ahol elkezdődtek: a pihegős körben ülés, és az esti borral kent romantikázás környékén.

Nem is érdemes mederről beszélni, hiszen - mint ahogy azt a cím is mutatja - egy zsebről van itt szó inkább: egy kevés mozgásteret adó, de a megfelelő méret esetén komfortosnak is nevezhető, biztonságos kis buborékról.