az óriás, gömbölyű aljú serpenyők ma már minden valamire való szakács alapkészletébe tartoznak. Előnyei könnyen beláthatóak: sok-sok friss alapanyag, egészséges zöldség kerülhet bele, hirtelen süt és viszonylag gyors, nem túlbonyolított ételeket. Ma már Magyarországon is sokak szerint a wok által uralt legendás thai–kínai–indonéz háromszögben teremnek a legkülönlegesebb konyhák – csak győzze az ember keleti nosztalgiáit itthon is elegendő kókusztejjel, mogyoróhagymával, rákpasztával és kagylószósszal.
  
Ahogyan ez az angol eredetiből átvett könyvből is kiderül, a wokkal kapcsolatos problémák ugyanis itt kezdődnek: több delicatesse-t és 1000 fűszer boltot is útba kell ejteni ahhoz, hogy egy-egy recept maradéktalanul összejöjjön. A szerzők ugyan igyekeztek tágítani a kört, így kolbászos rizottó és serpenyős bárány is került bele, de azért nem árt, ha nem üres hűtővel és karmapolccal kezdünk bele egy wokos sütésbe. Tehát zöldcitrom vagy ceruzabab, tofu vagy üvegtészta éppúgy célszerű a tartalékban, mint egy csirkemell vagy kínai kel – ezután aztán tényleg nyitva az út a kétszemélyes különlegességekhez és a változatos konyhai társasági élethez. A wok ugyanis gyors domborításhoz és összemelegedéshez is remek: előtte sokat kell aprítani, ami remek terep a poharazgatós társalgáshoz, utána pedig látványosan sokszínű a végeredmény. 
 
Társkereső szingliknek tehát csak javasolni tudom – a vasserpenyő mellett aztán jól mutat majd ez a fekete receptkönyv is a piros masnijával. 

Art Nouveau; 1999 Ft