De mi a helyzet Dániával? A félig európai, félig skandináv ország az utóbbi húsz évben inkább kézilabdasportjával és filmművészetével hívta fel magára a figyelmet. Említhetnénk persze a The Raveonettes elnevezésű alternatív rockegyüttest, a Music For Dreams kiadó fejét, Kenneth Bagert és az elektronika új gyöngyszemét Anders Trentemöllert, de valójában egyikük sem az a tipikus világsztár.
 
Ezen változtathatna a multiinstrumelista Robin Hannibal és az énekesnő Coco Malaika neo soul/R&B duója, a Quadron, és bár nem vagyunk rosszindulatúak, nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: ők sem fognak stadionokat megtölteni, de még nagyobb klubokat sem. De nem azért, mert nem elég jók.
 
Robin Hannibal a 2008-as Red Bull Music Academy-n tűnt fel, mint ifjú tehetség, különböző formációival elkövetett felvételei szerepeltek többek köztött Dixon Body Language, valamint a Jazzanova Secret Love 5 összeállításán is. A dán producer tavaly talált rá Cocóra, és mivel szinte azonnal tökéletes összhang alakult ki közöttük, úgy döntöttek, Quadron néven duót alapítanak, és rögtön felvesznek egy albumot is.
 
A végeredmény egy izgalmas és irányadó neo soul/R&B nagylemez varázslatos vonósokkal és megindtíó vokálokkal, mely a BBC szerint olyan, mintha Erykah Badu és Donald Fagen egy napra közös stúdióba vonulna. A Quadron debütalbumának ereje leginkább frissességében rejlik. Muzsikájuk egyik pillanatban kísérleti álmodozós soul, a másikban lírai pop, a harmadikban pedig klasszikus funk elemeket hordoz magán. Beskatuályázni őket szinte lehetetlen. A lemez legnagyobb slágere a nyitó Buster Keaton, mely elragadó refrénjével rögtön beleássa magát az agyunkba.
 
A Quadron az egyik legjobb dolog, ami az elektronikus soul/lounge zenével történhetett: fülbemászó vokálok, szépen kidolgozott alapok járulnak hozzá a tökéletes élvezethez. Kiváló.